A The Walking Deaddel egyetlen baj van csak. Azt érzi az ember, hogy egy-egy rész mindössze 10 perces. Utoljára a LOST szórakoztatott ennyire, ott éreztem hasonlót. Ha jól érzi magát a néző, akkor valósággal repül az idő. A mostani epizód is remek lett, mindenki odatette magát és a történet is haladt tovább. Kezd körvonalazódni, hogy milyen irányba is haladunk. Biztos vagyok benne, hogy a finálé környéke kegyetlen lesz. A feltételek maximálisan adottak hozzá.

Női főszereplő egy akciófilmben? A szögletes Rothrock óta nem volt ilyen, ráadásul még csinos is, verekedni is tud. Színészkedni még nem nagyon, de van benne potenciál. Carano ígéretes, ezt a vak is látja és ha nem reked meg ezen a színvonalon, akkor ennél fényesebb jövő állhat előtte.
Ráadásul a filmet Soderbergh rendezte, aki legutóbb a fura Fertőzéssel jelentkezett. Alkotása átmenet az akciófilmek és az intelligens, intrikus kémfilmek között.

A tavalyi Oscar-gála egyik versenyfilmjével jelentkezem, mely hat jelöléssel büszkélkedhetett, bár egyetlen szobrot sem nyert el. Nagyon fel volt kapva ez a Steven Spielberg rendezés, de a mozikban mégsem teljesített valami szépen.
A direktorguru mostanában inkább producerként tevékenykedik több-kevesebb sikerrel. Ezt a filmet is három év szünet után dirigálta le – de persze tavaly még volt egy animációs próbálkozása is, a Tintin. Ez is amolyan régimódi, jobb szó híján, „feelgood”-movie, amilyeneket egy időben, nem is oly rég, előszeretettel gyártottak. Kis kajánsággal egy Lassie hazatér, csak lóval.

Fura érzés fogott el, amikor ennek a mozinak az előzetesével találkoztam. Felidéződött bennem a gyerekkori emlék, amikor az HBO-t bámultam és egy hasonló film ment. Nagyon hasonló.
Kevin Baconnek volt egy ilyesmi mozija még 1986-ban. Annak Ezüstkerék volt a címe és a történet kis eltérésektől eltekintve fedi a Fék nélkül sztoriját. Meggyőződésem, hogy itt bizony fenn áll a pofátlan csórás esete.

Alex Kurtzman első rendezését köszönthetjük, aki eddig főként producerként és forgatókönyvíróként dolgozott, többnyire Roberto Orci-val, aki ezúttal is társult hozzá. Kettejük munkássága eléggé felemás.
Jó és rossz filmeket egyaránt köszönhetünk nekik, bár eddig főleg mainstream mozikkal foglalkoztak. Ez viszont nem az, inkább az a jelentéktelenebb fajta.
Egy megtörtént eseményeken alapuló történet, a meghatónak szánt fajtából.

Az amerikai The CW csatornára érkezett újonc első ránézésre erősen hajaz a The Followingra, de aki megtekinti a bevezető részt, rögtön más véleményen lesz. A cím beszédes, maradjunk annyiban, hogy van köze egy szektához. A pilot nem sikerült rosszul, éppen eléggé körbelengi a misztikum, legalábbis most még. Rövidebb évados sorozatként látok benne potenciált, meglátjuk mennyire lesz jó a folytatás.

Azt gondolná az ember, hogy Amerika vezető írói össze tudnak lapátolni néhány egyedi ötletet, valami nem hétköznapit a tévézés szempontjából. Az észrevétel nagyjából helytálló, hiszen a pilotokra mindenki össze tudja kapni magát, de amikor egy komplett évadról van szó, akkor visszazuhanunk a hétköznapi nyomozós szériák világába. Számomra a The Following az előző részben megérkezett a lejtő szélére és kapott egy piciny erőhatást. Pedig még csak a harmadik felvonásnál jártunk. A negyedik se lett jobb.

Dr. Seuss-nak nem ez volt az első filmadaptálása, valószínűleg nem is az utolsó, hiszen írói munkássága hatalmas. A gyermekkönyv írás úttörőjének tartott Seuss 2 Emmy díjat nyert és 87 éves korában halt meg 1991-ben. Művei azonban túl fogják élni őt, ez biztos. Egyedül azt nem tudom, hogy a jó öreg doktor nem forog-e a sírjában. Gyerekmesét forgatni úgy, hogy az ne gyerekeknek szóljon, nagyon rossz ötlet.

Eredetileg a tavalyi Valentin napra terveztem ezt a kritikát, de közbe jött egy-két apróság, ami miatt nem tudtam kitenni. Az egyik, hogy nem írtam meg időben, a másik pedig pont ebből következik: Nem volt időm.
De most eljutottam idáig, szóval nyugodt lélekkel prezentálhatok egy egészen tűrhető romantikus vígjátékot. Jó pár éve ömlesztik a nyakunkba a rosszabbnál rosszabb – pár kivételtől eltekintve – szerelem-mozikat. Ilyenkor üdítően hat egy ilyen alkotás, ami ugyan követi a trendeket, de mégis fellelhető benne némi frissesség. Nem mondanám eredetinek, de olyan jó kis közepes, nem akarja az ember letépni a skalpját a számtalan hülyeségtől. Jópofa, a helyszínválasztás kiváló, a főszereplő páros szimpatikus, jól mutatnak egymás mellett.
Nem hinném, hogy ennél többet várhatnánk a műfajtól.

Azt hiszem, Oliver Stone nagy visszatérésére még várni kell egy kicsit.
Az elmúlt évek alkotásaihoz képest ez a produkció nagyon jó, de nem olyan Stone-osan jó. De ez a film a fény az alagút végén…
Don Winslow regénye alapján készült a forgatókönyv, – melybe Stone és Shane Salerno, (Shaft/Armageddon/Alien Vs. Predator 2.) de maga a szerző is beleírt – ami egy durva és kemény történet a kábítószerről és az üzletről.
Meg persze akad itt némi lágyabb aspektus, valami különös szerelmi szál(akkal)lal.

A másodvonalbeli, DVD-mozik széles palettáját gazdagítja ez az alkotás.
Egy jó hangulatú világvége sci-fi-ről van szó, ami nem látvánnyal operál, és nem akciókkal akarja megragadni a nézők figyelmét.
Az emberben lejátszódó lelki folyamatokat igyekezett feltárni, és nem bukott bele. Nem azt mondom, hogy a legjobb, amit a témában láttam, de tisztességes próbálkozás volt.

A legutóbbi rész igazán új megvilágításba helyezte a történetet, utat mutatva egy eddig ismeretlen világ előtt. A mostani is hasonló szellemben várta a nézőket. Nekem ez is kifejezetten tetszett, bár más okokból kifolyólag, mint a legutóbbi. Megvolt a Supernatural atmoszféra, a könnyedséget, a poénokat vegyítették a komoly történettel. Jó volt.

A most bemutatásra kerülő darab egy 2012-es, 25 részből álló anime, amely nagyon gyorsan az emberek kedvencévé vált. Maga a történet arról szól, hogy a nem túl távoli jövőben a szerepjátékra vágyók csak feltesznek a fejükre egy sisakot és már az online kalandok világában találják magukat. A bökkenő akkor következik be, amikor ráeszmélnek, hogy nincs kilépés gomb, addig nem hagyhatják el a képzeletbeli világot, amíg valaki végig nem viszi a játékot. Az már csak hab a tortán, hogy ha meghalsz a csatamezőn, akkor a valóságban is befellegzett.

Ezek az ázsiai népek tudnak ám érdekes filmeket készíteni. Shozin Fukui 1991-es alkotása is kétségkívül egy ilyen. Valaha forgatott 3 mozijából ez az egyik, ez magán viseli a sci-fi, a mai gore, a cyberpunk és a művészfilmek stílusjegyeit.
De mindent összevetve, valójában csak érthetetlen cselekedetek és szövegrészek indokolatlan összekeverése. Ha valaki megtudja magyarázni, hogy miről is van szó ebben a filmben, az könyörögve kérem, jelentkezzen!

Kíváncsian vártam Affleck legújabb rendezését, mert a Tolvajok városa óta megszavazom neki a bizalmat. Inkább rendezzen, mint játsszon.
Talán az előző filmjével tette túl magasra a lécet, vagy csak a sok ajnározás miatt vártam többet, de nem estem hasra a mozi előtt. A 7 Oscárra jelölt alkotás
– valószínűleg be is gyűjt egy párat – egy valóban érdekes és érdemes darab.
Egyszerűen csak nem annyira jó, mint ahogy azt várhatnánk a  nagy istenítés miatt. Ezért okozhat csalódást, de ettől függetlenül egy remek moziról van szó.
Bár Oscar kategóriásnak nem biztos, hogy nevezném.