Élt egyszer egy srác. Úgy hívták, Jay Moriarty és rövid idő alatt, nagyon fiatalon, a szörf sport csúcsára emelkedett. Majd még rövidebb idő alatt el is sodorták a hullámok. Ha valakire illik a „Live hard, die young!” szólás, akkor ő az.
Az ő történetét filmesítette meg a Micheal Apted, Curtis Hanson rendező páros.

Hunter S. Thompson – kinek emlékül ajánlották e mozit – regényéből Bruce Robinson forgatott filmet, amit még a mozikba kerülés előtt nagyon felkaptak.
Ennek oka a Félelem és reszketés Las Vegasban, ami igazi kultusz film és szintén Thompson regénye. Sokan ehhez hasonló filmet vártak.
A Rumnapló egyáltalán nem hasonlít az említett alkotásra, bár fel lehet fogni annak előzményeként. Az biztos, hogy véleményes, furcsa film lett, amiről nem könnyű véleményt mondani.  

Túlzás lenne azt állítani, hogy érdekelt a film. Sosem rajongtam nagyon az életrajzi alkotásokért, mert nem tudhatom mi igaz belőle és mi az, amit az írók átírtak, hogy a filmet eladhassák. Az ok, amiért mégis a megtekintése mellett döntöttem a két Oscar, amit kapott, illetve Margaret Thatcher érdekes és vitaindító személyisége.
Az Egyesült Királyság – azóta is – egyetlen női miniszterelnökének története nem egy tipikus életrajzi alkotás. Nem is sikerült igazán jól.

Az idei Oscar egyik nagy várományosa volt a film, hat jelölést kapott, köztük Brad Pitt a Legjobb férfi főszereplőért járót, ám végül üres kézzel kullogtak el a vörös szőnyegről. Azt már tudjuk, hogy az életrajzi sportfilmek mindig nagy sikerek. Nincs ez másként a Pénzcsináló esetében sem, ámbár ez a film nem egy tipikus katartikus végződésű, sportközpontú alkotás. Inkább olyan visszafogott, kicsit szürke mozi, ami a sport mögött megbújó hálózatot térképezi fel.
A Közösségi hálóhoz tudnám hasonlítani – talán azért e hasonlóság, mert a forgatókönyvét ennek is Aaron Sorkin írta. Nem mellesleg szép munkát végzett, mert ez a film remekül felépített, de valljuk meg, érdektelen.