Az igaz történetet 1987-ben kezdjük amikor is megismerjük az ifjú tinédzser Jay-t, (Jonny Weston) akit gyerekkorában elhagyott az apja, anyja egyedül neveli. A srácnak nincs könnyű dolga, hiszen anyján is segítenie kell, akit kicsit lepadlózott az élet, eközben viszonzatlan érzelmeivel küszködik egy lánnyal kapcsolatban.
S ha ez nem lenne elég, a barátjával kapcsolatban is felmerülnek problémák.
Ám a fő probléma forrás és a mozi lényege, a Mavericks.
Ez egy hullám neve, ami legendaszámba megy a szörfösök között. Több méter magas és nagyon veszélyes hullámokról beszélünk, amit akárki nem képes meglovagolni. Jay már kora gyerekkorától kezdve vonzódik a vízhez, már egész fiatalon szörfözni kezd, és tehetsége hamar megmutatkozik. Az apa hiánya és az igény, hogy felnézhessen valakire, sodorja már egész korán a szomszédjához, Frosty-hoz (Gerald Butler). Ő szintén fanatikus szörfös, aki képtelen meglenni a hullámok nélkül. Így alakul, hogy Frosty egyfajta apapótlék és mentor lesz a fiatal fiú számára. Ugyanis a történet arról szól, hogy Jay meg akarja lovagolni a Mavericks-et.
Frosty pedig vállalja, hogy felkészíti a kőkemény feladatra. Tizenkét hetes drilljük során Jay hatalmas fizikai és lelki erőről tesz tanúbizonyságot. Dolgukat magánéleti válságok nehezítik még tovább.

Tipikusan az a film, ami nagy hangsúlyt fektet arra a divatos nézetre, hogy az ember tegyen meg mindent, küzdjön, hogy elérje, amit akar. E szempontból Jay rövid kis élete példa.
Tanulságos történet, mely arra biztat, hogy ne engedjünk a félelmeinknek, éljünk rettegés nélkül, ismerjük meg önmagunkat. Drámaként is megállja a helyét. A jobbak közé sorolhatjuk, jó film, amit érdemes megnézni, bár azért azt is el kell ismerni, hogy nem feltétlenül kiemelkedő a műfajában.
Olyan téma, amit érdemes volt felkarolni és a kivitelezés is egészen kifinomultra sikerült.

A nagy öreg, Butler, remekel. Teljesítményével egy kicsit a háttérben marad és engedi kibontakozni fiatalabb kollégáját, a főszereplőt és nem vonja el a figyelmet róla. Elvégre a sztori középpontjában nem ő áll, hanem Weston figurája, Jay.
Szórakoztató alkotás, ami még sportfilmként sem utolsó, bár önmagában nem maga szörf a lényeg. Az csupán az önkifejezés eszköze, a mód, ahogy egy fiatalember megtalálja a helyét a világban, amin keresztül tisztázza önmagát.
Lényegében tisztelgés egy fiatalon meghalt sportoló előtt, aki a legjobbá vált, abban, amit csinált és megtestesített egy olyan életfelfogást, egy olyan szemléletet, amit mindenkinek követnie kellene többé-kevésbé. Talán a főszereplő megformáláshoz ideálisabb választás is akadt volna Weston helyett, de azért ő sem vall kudarcot, csak tapasztalatlan még egy ilyen mélységű személyiség megmutatásához.
Butler viszont tényleg nagyon jó, jól hozza a kemény és szigorú férfit, aki lassan de biztosan, apává válik a fiatal srác számára, miközben megosztja vele tudását, ami ahhoz kell, hogy Jay megpróbálkozhasson a Mavericks-el. Tulajdonképpen egy önéletrajzi alkotás ez, amiben példát láthatunk arra, hogy a legnagyobb kihívások is leküzdhetőek, ha van bennünk elég akaraterő és elszántság. Ha nem adjuk fel és nem félünk a bukástól, ha mindig felállunk, akkor is, amikor sokadjára kerültünk a padlóra, vagy éppen a hullámok alá.