A fenti idézet kitűnően összefoglalja a mozi mondanivalóját és tartalmát, még ha utolsó szavával kissé túloz is.
John Hillcoat neve bizonyára nem ismeretlen, azok számára biztosan nem, akik látták legutóbbi remekművét, Az út című filmet. Hillcoat azonban már korábban is letette névjegyét Az ajánlattal, ami a maga nemében szintén jónak tartanak. Ehhez kapcsolódóan meg kell említeni, hogy a rendező ismét Nick Cave (népszerű énekes és dalszerző) forgatókönyvével dolgozott.
A Nick Cave and the bad seeds zenekar frontembere pedig Matt Bondurant önéletrajzi ihletésű regényét írta át vászonra való anyaggá. A (ki tudja mennyire) igaz történet középpontjában három testvér áll, a Bondurantok, akik „Amerika legnedvesebb megyéjében”, Franklinben, Virginia államban tevékenykednek. A megye csúfnevét adó hivatással foglalkoznak, úgy nevezett Moonshine Whiskey-t készítenek a környező erdőkben, mindezt a Nagy szesztilalom idején. Szeszt csempésznek a hatóságok teljes támogatásával, virágzik is az üzlet egészen addig, míg nem új ügynök érkezik a városba, aki meg akarja vámolni az illegális forgalmat.

A főgörényt, Hillcoat kedvence, Guy Pearce formálja meg és igen véleményes módon.
Nekem is nehezemre esik eldönteni, hogy ripacskodik, vagy parádés alakítást nyújt. Valahol a kettő között hozza a brutális, ellentmondást nem tűrő bájgúnárt, aki behódoltatja a környező szeszcsempészeket.
Egyedül a Bondurantokkal nem bír.
Ők nem hajtanak fejet senki előtt.
Büszke és egyszerű emberek, akik sajátos elvek alapján élik az életüket, de azokhoz szilárdan tartják magukat. Ennek legszembeötlőbb példája Forrest, (Tom Hardy) a középső testvér, aki kettőt se szól, viszont kőkemény ember, akárcsak iszákos bátyja, Howard (Jason Clarke).

A Hardy formálta figura mutatja meg a mozi lényegét.

A sajátos vidéki virtus, a keménység, a büszkeség mintája. Ehhez mérten pedig Hardy elképesztő színészi alakítást nyújt. Szótlan, általában érzelemmentes arccal is életre kelti a karakterét. Ám amikor érzelmek is bekerülnek a képbe, akkor is brillírozik.
Elsősorban az ő figurája táplálja a Bondurantokhoz fűződő és tőlük elválaszthatatlan legendát is, miszerint egyszerűen elpusztíthatatlanok. Ami nyilvánvalóan nem igaz, de ezt az aspektusát mesterien építették fel a történetnek. Lényegében az egész azon alapul, hogy ha az ember nem fél, akkor nem különbözik a halottól.
És egy halott nem halhat meg.
Sajátos életszemlélet ugyan, de van benne valami.
A testvéreket legalább is segíti. Egyedül a Shia LaBeouf megformálta legfiatalabb testvér, Jack kivétel ez alól, aki nem olyan tökös, mint testvérei. Ő kevésbé tud azonosulni azzal, milyen is igazi Bondurantnak lenni. Bátyái kölyökként kezelik, ezt megunva megpróbál a saját lábára állni és miközben Rakes ügynök (Pearce) szabályos háborút indít a fivérek ellen, ő mer nagyot álmodni és felkeresi az egyik neves gengsztert, Floyd Bannert. Ez a szereplő nem nagyon tűnik fel a filmben – sajnálatos módon – de amikor igen, azt a jó öreg Gary Oldman igazi élménnyé teszi. Elképesztő, amit a film elején csinál a városka főutcáján egy Tommy-val. Kár, hogy csak ennyi időt kapott a vásznon.
Jack azonban nyélbe üti az üzletet és a Bondurantok szekere meglódul, a megye határán túlra is szállítanak, miközben folyamatosan harcban állnak a hatóságokkal, legfőképpen Rakesszel.
A vidék sajátos törvényei miatt, nem ölhetik meg csak úgy a testvéreket, akiket a környéken vagy utálnak, vagy nagyra becsülnek. Ezért a cécó jócskán elhúzódik, de egy nagyszabású rajtaütés után elszabadulnak az indulatok. Jack jó barátjának, Cricket (Dane Deehan – Az erő krónikájából lehet ismerős) brutális megölése után, Rakes végleg kihúzza a gyufát és a háború egy nagyszabású leszámolással végződik.

Természetesen van szerelmi szál is.
Egyrészt LaBeouf és Mia Wasikowska fiatalos kapcsolatán keresztül, aminek romantikus voltát tovább hangsúlyozza annak tiltottsága.
De ott van Hardy és Chastain félénk, tapogatózó szerelme is, ami viszont inkább őszinte és visszafogott.
És ismét csak olyasmit láthatunk ebben a filmben, amit sok másban nem.
A szerelmi szál, illetve szálak nem feleslegesek és (nem teljesen) kidolgozatlanok. Illenek a történetbe és mivel nem romantikus filmről van szó, így mellékes mivoltuk is teljesen érthető. Nem esszenciális részei az alkotásnak, de szervesen a történethez tartoznak.
A karakterek – részben – ebben tükröződnek vissza a nézők számára.

Nem állítom, hogy Hillcoat felülmúlta önmagát, de nem is vallott szégyent, mert egy jól felépített, kitűnően megalapozott, érdekes és szórakoztató történetet koordinált szinte kifogástalanul.
Üresjáratok nincsenek, de az alkotás lassú lefolyása ezt az érzetet keltheti, pedig ebben semmi felesleges nincsen. Nagyon összetett a produkció és ezt a komplexitást jól sikerült érzékeltetni, de mindezt úgy, hogy nem zavarja össze a nézőt.
A jellemek bonyolultak, de az események nem.
Talán még Pearce-t lehetne kifogásolni, de azt hiszem, megegyezhetünk abban, hogy ennél rosszabb sose legyen. S ha már itt tartunk, a színészek szinte egytől egyik remekelnek. Hardy nagyon jó, LeBeouf pedig mindig is csak az ilyen szerepekre volt jó. Akcióhősként legalább is nem lehet eladni.
Az esetlen, de lelkes, talán kissé suta figurák illenek rá. Ha keménynek kell lennie, azt nem tudja hozni.
Chastain nem sokat rak hozzá, pedig tud ő is, ám ez a szerepe nem arról szólt.

Összességében kiváló moziról van szó, Hillcoat egy zseni. A produkció nem csúszik szét, egységes keretek között marad, miközben szilárd vázzal bír és a réseket is profi módon tömték be.
A hangulat végig megmarad, a karakterek, az események mind alárendelődtek a mondanivalónak, ami egy kimagasló filmet eredményezett.