Vadállatok (Savages)

Azt hiszem, Oliver Stone nagy visszatérésére még várni kell egy kicsit.
Az elmúlt évek alkotásaihoz képest ez a produkció nagyon jó, de nem olyan Stone-osan jó. De ez a film a fény az alagút végén…

Don Winslow regénye alapján készült a forgatókönyv, – melybe Stone és Shane Salerno, (Shaft/Armageddon/Alien Vs. Predator 2.) de maga a szerző is beleírt – ami egy durva és kemény történet a kábítószerről és az üzletről.
Meg persze akad itt némi lágyabb aspektus, valami különös szerelmi szál(akkal)lal.

Az biztos, hogy Stone nagyon ért a rendezéshez, nagyon össze tudja rakni a mozikat, minden téren.
Akkor is, ha az utóbbi időben nem készített igazán jó alkotásokat.
A Vadállatokban visszaköszön a régi Oliver Stone, de érezhető a modern felfogás, a frissesség is.

A történet megválasztása remek, a Winslow regény remek táptalaj, de ami kisarjadt belőle az már hagy némi kivetnivalót maga után. A színészek megválasztásánál sem hibáztak.
Sok régi ismerős, nagy nevek, kerültek be a filmbe, komolyabb – kevésbé komolyabb szerepekbe, míg a főszerepeket ifjú titánokra bízták, akik zömmel helyt is álltak.

A sztori narrátora – a leghalványabb teljesítményt nyújtó – Blake Lively, aki a mindenség mozgatórugója. O, vagyis Ophelia figuráját bízták rá, kár hogy nem volt képes eljátszani.
Csinosnak csinos, de ennyi és nem több, és ez még kevés volt, hogy elhiggyem, ez a lány valóban olyan fontos, hogy megéri a férfi főszereplőknek ezt a hatalmas cécót.
Akiket Taylor Kitsch és Aaron Taylor-Johnson testesített meg. Előbbinek az ilyen figurákat testre szabták, ezért a játéka elfogadható volt, míg utóbbi kitett magáért, megmutatta, hogy nem tehetségtelen.
Ők hárman valamiféle vadházasságban élnek. A lány mind a két srácot szereti, mindegyiket másért.
Amit az egyikben nem talál meg, azt felleli a másikban. A film ezen részletét igyekeztek nagyon szájba rágni és érzékletessé tenni, csak hogy az egész megbukott a fiatal színészek (gyenge) közös játékán.
Nem hihető a hármast összefűző kapocs.
Édes hármasuk békésen éldegél az óceán partján vett házikójukban és onnan intézik kétes ügyleteiket.

Chon (Kitsch) veterán, aki afganisztáni kiküldetése alatt marihuánát hozott be az államokba, majd a buddhista szemléletű barátjával, Bennel (Johnson) elkezdték kiépíteni virágzó fűvész kertjüket, aminek köszönhetően a sztori kezdetekor jól menő üzletet vezetnek. Élik gondtalan életüket, amikor is megjelenik a területükön egy agresszív mexikói drogkartell, akik szeretnének egy nagy szeletet a tortából és olyan ajánlattal állnak elő, amit nem lehet visszautasítani.
Máskülönben brutális következményekkel kell szembenézniük. A két srác azonban nem kívánja a közös munkát és az események beindulnak.
A kartell vezetője egy kemény asszony, Elena királynő, (Salma Hayek) kinek parancsára elrabolják a közös szerelmüket. A fiú elkeseredett harcba kezdenek, hogy visszaszerezzék a lányt és megússzák élve ezt a „kalandot”. Kettős játékba kezdenek, hogy kijátsszák Elenát és befutnak a komolyabb mellékszereplők is, Lado, (Benicio Del Toro) aki Elena kegyetlen jobb keze, és egy korrupt drogellenes ügynök, Dennis (John Travolta). A szövevényes, ám nem követhetetlen intrikus háló szépen bontakozik ki. Ezt meg-megszakítják némi lelkizéssel, vagy a történet középpontjában lévő hármas érzelmeskedik, vagy a fogva tartott és elanyátlanodott O kezd szimpatizálni, és viszont, a lánya kegyeiért küszködő kartellvezető Elenával. Ebből látszik, hogy Hayek karaktere sem egydimenziós.
Ám ezek a részletek sem sikerültek valami jól, vagyis a film egyik tartó pillérét adó aspektus gyengén kivitelezett, ezért az egész szerkezet megrogyott, és ez sajnos, nagyon meglátszik.
Másfelől az akció részek, az a kevés, jól működik, amikor felpörögnek az események az kifejezetten jót tesz a produkciónak. A keresztbe kasul kivitelezett ármánykodás egy sajátos végkifejlethez vezet, mely nem Happy End, de nem is katartikus. Kicsit furcsa a finálé.

A kezdés és a vég között azonban tűrhetőek a bonyodalmak, néha ugyan kicsit megül a film, de azért egységes marad, egy-két apróságtól eltekintve.

A Vadállatok egy jól sikerült darab, megéri megnézni a több mint kétórás mozit. Egész jól sikerült kitölteni a hosszú játékidőt. Csak hát Stone nem tudott kibontakozni, filmje kemény ugyan, de ez inkább a naturalisztikus durvulásban mutatkozik meg, mint sem a lelki vonatkozásokban.
A végkicsengés utalna a címre is, mivel nem brutalitás miatt Vadállatoka szereplők, hanem valami nem igazán érthető filozofikus mondanivaló rejlik az események hátterében. O a végén ezt szépen elmagyarázza, de ebből a magyarázatból nem sikerült kihámozni, mit is akart.

7

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.

További információ a formázási lehetőségekről