Nehezen tudom elképzelni, hogy létezhet olyan ember a bolygón, aki még ne került volna kapcsolatba az Üvöltés (Howling) nevezetű filmek valamelyikével. Azért hitetlenkedek csupán, mert feltevésem esélyeit javítja a tény, hogy csak nem tíz rész készült az évek során.
Ha pontos akarok lenni akkor a 8. lesz soron...
A horror paródia e korai képviselője, már túllőtt a célon. Nem árulok el nagy titkot, hogy ez a film nagyon gyenge. Az a típus, ami nem elég vicces ahhoz, hogy elnézőek legyünk a baromságai miatt.

A magyar átok továbbgyűrűzik…

Na, ez alatt mit értek? Bizonyára emlékeztek még egy korai bejegyzésemre, a Gyilkos tréfára.
Elég sokszor olvasott írás lett, ahhoz képest, hogy a film mekkora trágya. Ott „dicsekedtem” el azzal, hogy a film háttérmunkásai közül elég sok magyar volt, illetve a film egy részét hazánkban forgatták.
Ebből a szempontból az Üvöltés Eposz következő része is híven követi a Gyilkos tréfát. Ugyanis ezt is itt forgatták nálunk. Java részt Budapesten, és Visegrád tájékán.
De erre a produkcióra sem lehetünk túl büszkék!
A történetünk 1489-ben veszi kezdetét egy lovag kastélyában, ahol holttestek sokasága között bánkódik maga a lovag és asszonya. Érdekes, hogy helyszínként Budapestet nevezik meg, mivel akkoriban Pest és Buda egyáltalán nem volt még összevonva. Arról inkább nem is beszélek, hogy a későbbiekben meg elhaladnak majd egy Visegrád tábla mellett. Tehát a kastély térbeli elhelyezésével vannak gondok…
Visszatérve a történetre, a lovag kétségbeesésében rázza nagy műanyag pallosát és anyával együtt sírnak, hogy élve született e a gyerek, avagy sem. Mivel azt hiszik az utód halott, végeznek magukkal, hátha megszűnik az átok. Na, és ki alakította a lovagot? Na? Na?
A Barátok közt egykori Hoffer Józsija, vagyis Körtvélyessy Zsolt.
A lényeg az, hogy az újszülött életben marad. Eztán átíveljük a korokat, éveket és máris 1989-ben vagyunk a számtalanszor emlegetett Rendszerváltás időszakában.
Futnak is az utcákon a Skodák, Trabik, Wartburgok, Ladák…
Manapság már alig akadnak ilyen régiségek az utakon, mindenkinek közös kocsija van a bankkal.
Bizonyos emberek csoportja indul egy szállodából, az ötszáz éves kastélyba, mely eddig zárva tartotta kapuit mindenki előtt. A meghívott vendégek között akad teniszező, színésznő, zenész, író, történész ésatöbbi… Az embereket a kastély gazdája Gróf Berényi(!) István kalauzolja.
"Boldog élet már csak Barátok közt vár!"

Nem igazán szaporítanám tovább, az események sebesen beindulnak, ugyanis az emberek gyors iramban kezdenek fogyni. Míg az – egyelőre – szerencsés túlélők hamar rájönnek, hogy itt valami nincsen rendben. Berényi még a kastély titkos történetét is elmeséli. A cselekmény főként az ingatlan alatti kazamata rendszerben bonyolódik. Az egyik megtalált haldokló kinyögi, hogy egy Vérfarkassal állnak szemben.
Na, hagy mondjam el erről a vérszomjas szörnyetegről, hogy ha jól emlékszem kétszer mutatják meg, de abban sincs sok köszönet. Rémesen gagyi!
A túlélők óbégatnak, gondolkoznak mit is tegyenek. A menekülés fel sem ötlik bennük, elvégre:

- Besötétedett, a hó is esni kezdett, inkább itt maradok egy fenevad prédájául, minthogy legyen esélyem az életben maradásra.

Elképesztően logikus és realisztikus. A helyzetet tovább komplikálja, hogy mindőjükön azonos méretű és formájú anyajegy lelhető fel. Közülük valaki a Vérfarkas! Mily meglepő…
Így a végére hagy jegyezzek meg pár dolgot. A film bűn rossz, ámbár megnézhető, de szigorúan csak egyszer. Lerí róla, hogy egy összecsapott, poénnak szánt filmet szerettek volna csinálni.
Felfigyeltem továbbá arra, hogy a készítők úgy állítják be a magyarokat, mint valami babonás népség, akik még ma is (89’) minden apróságért a farkasokat okolja.
De akadt egy duma, amit a produkció javára írhatok!
„Menjünk, odakint hátha tágasabb…” Hátha!
Ettől függetlenül a produkció a „szar film” kategóriánkat gyarapítja.
A végére pedig nézzétek meg Körtvélyessy nagy jelenetét.