Kevorkian patológus volt, de zenészként és festőként is hírnevet szerzett magának.
Ez csak még jobban elmélyíti azt az érzetet, hogy egy különleges emberről van szó, akire mégis elsősorban azért emlékszünk, mert segítő kezet nyújtott a haldoklóknak. Kevorkian doktor az emberhez méltó halál élharcosa volt, mindig is támogatta az eutanáziát és orvosként eltöltött évei alatt olyan tapasztalatokat gyűjtött, ami arra ösztökélte, hogy megépítsen egy szerkezetet, amit Irgalom gépnek nevezett.
A nyugalmazott dokinak az volt a célja, hogy fájdalommentesen és gyorsan segíthessen át a túlvilágra olyan halálosan beteg és gyógyíthatatlan embereket, akiknek az élete szenvedésen kívül mással már nem szolgálhat. Akik úgy döntenek, hogy önként véget vetnek az életüknek.
Kevorkian ezzel megkezdte eutanázia hadjáratát és rengeteg embernek segített megszabadulni a fájdalomtól, illetve az élettől. Tettei felkeltették a média érdeklődését és hatalmas bulvár mizéria vette kezdetét.
De nem csak a médiumok vették tűz alá, a közvélemény megoszlott a kérdésben, ami a doktor tettei miatt merült fel. A rendőrség is szorongatni kezdi, vád alá helyezik gyilkosságért, majd fokozatosan kibontakozik a Dr. Halál jelenség politikai, vallási, társadalmi és erkölcsi vetülete is.

Való igaz, elég kemény kérdést feszeget ez az életrajzi film, ami persze elsősorban a doktor nézőpontjából mutatja be az eseményeket és a kiváltott indulatokat.
Míg egyesek szerint tette bűn, és ember jogi kérdéskör, addig Kevorkian az önrendelkezés joga mellett kardoskodik. Teljesen áthatja küldetéstudata és nem hagyja magát eltéríteni a kiválasztott ösvényről.
Hiszi, hogy segíthet az embereknek és nem őrült. Nagyon is észnél van, egy intelligens ember, logikus gondolkodással és érvekkel, amik olyan témát feszítenek fel, amiben nehéz egyértelműen állást foglalni.
Tetteinek nagy a visszhangja és az általa is generált hatalma buborék addig dagad, míg nem bírja tovább és ki nem durran. Bíróság elé kerül, törvényt hoznak ellene, majd elítélik és börtönbe zárják, ahol azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy nem tagadja meg az elveit, azokhoz mereven ragaszkodik.
Főszereplőnk felvállalja véleményét és szilárdan hisz az igazában, tapodtat sem tágít.

Ezt a főszereplőt pedig Al Pacino kelti életre, nem is akárhogyan. Játékát 2010-ben egy Golden Globe-bal jutalmazták és nem érdemtelenül.
Remek alakítást nyújt ebben a Kevorkian kálváriáját bemutató alkotásban. A rendező, Barry Levinson – aki maga sem akárki – nagyon eltalálta kikre kell kiosztania a szerepeket. Pacino-on kívül még Susan Sarandon és John Goodman is feltűnik a moziban.

Az alkotás alapvetően pozitív képet alkot az elvhű és makacs orvosról, ám nem feledkezik meg arról sem, hogy miről is van itt szó. Emberi életekről, öngyilkosságról, a halálról.
Az öngyilkossági jelenetek elég megrázóan vannak ábrázolva, nem durvaságukkal zavarják meg a nyugalmat, hanem azzal, hogy megmutatják, hogy a kétségbeesett lépére elszánt emberek, bizony emberek. Emlékekkel, élettörténettel, számtalan tapasztalattal, akik úgy érzik már nem maradt más módjuk és teljesen elkínozta őket a szenvedés.Akár kegyelet teljes, akár nem, a halál akkor is halál, és az abban való segédkezést a törvény bünteti. De persze az embernek joga van döntést hozni a saját életével kapcsolatban.
Kemény dió ez a morális dilemma, aminek boncolgatását elég jól elvégzik ebben az alkotásban.
Persze azért olyan mélyen nem merülnek el a témában, csak amennyire éppen szükséges.
Ez nem dokumentumfilm. Ez egy remek film.
Dr. Halál ellentmondásos karaktere örökké egybeforrt az eutanázia kérdésével és a film remek emlékművet állít személyének és a jelenségnek, amit ő idézett elő az emberek gondolkodásában.