A tavalyi Oscar 11 szoborra jelölt alkotása következik most, amit ugyan dunsztom sincs miért kellett ennyi mindenre jelölni, de ezt nem én döntöm el.
Elismerem, egy nagyon profi alkotásról van szó, aminek elragadó története van, de hiányzik belőle az az apró szikra, amitől igazán jó lenne.
Tényleg minden klappol benne, egyedül ez a megnevezhetetlen, megragadhatatlan valami hiányzik, amitől a jó remek lesz, amire nincs szó.
Ezért is mondom azt, hogy a film jó, nem szabad kihagyni, élményszámba megy, de még egyszer nem nézném meg.

Megkockáztatom, hogy az új Star Trek J.J. Abrams pályafutása egyik legkiemelkedőbb munkájaként könyvelhető el. Mondhatnátok most, hogy „Hja, kérem magyar gyökerekkel könnyű!” Hiszen nagymamája Ábrahám Jolánként látta meg a napvilágot kishazánkban. De félre a tréfát, ez jól sikerült. Pörgős, látványos, nem túlmagyarázós, szkifis, sztártrekkes. A színeknek, a fantasztikus látványvilágnak, a modern technikai megoldásoknak köszönhetően, a néző szinte beleéli magát, együtt lélegezik a történettel. Abrams a látványos akciójelenetek mellett a filozófiai mondanivalóra is hangsúlyt fektetett. Mindent együttvéve a film elsöprő élményt nyújt még azoknak is, akik nem mozognak otthonosan a Trek univerzumban.

http://www.youtube.com/watch?v=2KCaSze4qNI

Bryan Singer nem habozott, babozott
Bryan Singer (Superman visszatér, X-Men, X-Men – A kívülállók, Közönséges bűnözők) legújabb mozifilmje ismét a fantázia birodalmába csábítja a nézőket. A filmhez a gyerekkorunkból jól ismert égig érő paszuly mesét vette alapul.

Bár nem vagyok egy nagy Bond fan, úgy döntöttem mégis csak megnézem az újabb darabot, elvégre a Casino Royalt és Quantum csendjét is láttam. Egyik sem varázsolt el, mi több, az utóbbin el is aludtam.
A régi Bond-mozik hangulatát nagyon szerettem, de amióta Daniel Craig alakítja Ian Fleming legendás kémét, azóta a Bond-széria sem olyan, mint volt.