Nézzük hát, mit is láthatunk a siker kapuján dörömbölő alkotásban, amit minden korosztály egyformán élvezhet. A történet címszereplője, Ralph egy érzékeny lelkű rosszfiú és nem mellesleg játékkarakter. A Javító Félix nevű program kínosan nagydarab melákja, akinek egyetlen feladata, hogy egy emeletes pixelházat porrá zúzzon.A játékhoz bóklászó gyerkőc 25cent ellenében Félix karakterének irányítását kaphatja meg.Ha a játékos ügyes, akkor a jutalom sem marad el egy csilli-villi medál formájában. Igen ám csakhogy Ralph mivel rossz karakter így neki nincs osztályrésze a jóból. Nem marad neki más csak a sóvárgás, a letargia és a depresszió.De amint leszáll az est és a dübörgő játéktermet a kínos csend tölti be, a játékgépek szereplői összegyűlnek és élik a maguk világát (buliznak, szórakoznak, flörtölnek...stb.), majd másnap reggel kezdődik minden előlről.Ezen szeretne főhősünk változtatni, méghozzá oly módon, hogy fittyet hány a szabályokra és eldönti, hogy szerez magának egy medált egy másik játékból. Ez mind szép és jó, csakhogy ezzel veszélyezteti saját és többi társa életét egyaránt. A kalandozásai nem lesznek problémamentesek, de ezzel együtt utat ad a nézőnek a nagyszerű szórakozás felé.

A furcsa történetben találkozhatunk számtalan ismert játékhőssel, akiket öröm volt ennyi idő után egy animációs mese formájában viszontlátni. Nem kis feladat lehetett a tervezőgárdának rájönni arra, hogy manapság mivel lehet elnyerni a közönség tetszését. Ha ránézünk az elköltött összeg mennyiségére (165 millió dollár), akkor igencsak lélegzetvisszafojtva várhatták a bemutató napján, hogy vajon megtérül-e a költségvetés.Mostanra már mindegyikük fellélegezhet, mert a siker nem maradt el. A játékidő 108 perc lett, ami alatt bevallom egy percig sem unatkoztam. A történet felépítése abszolút logikus, könnyed és kellően dinamikus. A karakterek megtöltése élettel olyan színt ad a cselekménynek, amin mindenki jókedvűen mosolyoghat.

A Pac-man, a Mario Kart vagy a Sonic játékok mára legendává nőtték ki magukat. Tulajdonképpen a szórakoztatáson kívül túl sok funkciójuk nem volt és mégis mostanra akár egy mese illetve történet kerek-egésszé formálásában tudtak aktívan hozzájárulni. Épp csak azon tűnődtem, hogy ezen játékok készítői lehet könnycsorgatva figyelték mi lesz a végkifejlet. De hogy ne induljok el a túlzottan drámai fejtegetés irányába és ismét leszálljak a Földre, ez valójában egy rajzfilm, amit nagyon lehet szeretni vagy éppen utálni. Az ízlésvilágunk dönti el kiben mit vált ki. Aranyos mese lett, ami szerintem tökéletes az elejétől a végéig. Érdemes rá időt szentelni és egy laza szombat délután a családdal együtt végignézni. Nem marad más hátra csak, hogy zúzzunk!