A 11 jelölésből, ugyan ötöt szoborra is váltott, ám azokat főleg a dekoratőröknek, designereknek, a spec. effekteknek és a hangnak köszönhetik.
Ez ékesen mutatja, hogy filmes szempontból – már ami a szakmai részleteket illeti – az alkotás remek. Erről a rendező Martin Scorsese kezeskedett, aki nem kispályás, remek filmeket köszönhetünk neki.
Nem az a típus, aki nagy csalódásokat szokott okozni.
Ez most sem lett másként, amit kiadott a kezéből az egy nagyon igényes és összeszedett munka.

A történet, amit feldolgozott, szintén jó alapanyag, hiszen Brian Selznick könyvéből dolgoztak, ami a kis Hugo Cabret meséjét ismerteti meg velünk.
Ráadásul a szkriptet sem akárki írta, hanem a 3 Oscárra jelölt John Logan, aki ezúttal is bizonyította, hogy nem méltatlan az elismerésre.

A kedves kis történet Párizsban játszódik egy vasútállomáson, ahol egy kisfiú, Hugo (Asa Butterfield) éli mindennapjait. Apja (Jude Law) meghalt és a mechanika iránt érdeklődő és tehetséges fiúcska az állomásra kerül egy karbantartó mellé. Hugo karban tartja a gépeket, miközben folyamatosan bújócskázik az állomásfőnökkel (Sacha Baron Cohen). Az állomásfőnök nagyon komolyan veszi magát és igyekszik elkapni minden rendbontót, de főleg a főszereplőre fáj a foga. Részben ennek köszönhető a mozi könnyed, mókás atmoszférája, ami enyhíti az egyébként komoly történet drámaiságát.
Bizony, ez nem egy egyszerű gyerek film, illetve egyáltalán nem az, inkább felnőtteknek szól, egyértelműen csak az idősebbek képesek egy az egyben értékelni a produkciót, mely összetettségével le tudja nyűgözni a nézőt.

Hugo számára egyetlen dolog maradt meg szeretett apjától, ez pedig egy füzet, teleírva mindenféle furmányos szerkezet tervrajzával, különös jegyzetekkel. Mind közül a legfurcsább és legfontosabb egy robot, melynek van egy szív alakú kulcslyuka. A zárhoz illő kulcsot azonban egy idegen lány (Chloe Grace Moretz) birtokolja, akivel összehozza a sors. Ezzel megkezdődik a kalandos utazás térben és időben is, hogy megfejtsék a számtalan rejtélyt, ami a Cabret családot övezi. Ebben vastagon részt vállal az állomáson dolgozó, ott boltot üzemeltető órás, Georges Mélies is, akit a kiváló Ben Kingsley alakít. A rejtélyek nyitja az órásmester (Kingsley) és persze a robot.

Nagyon érdekes e tekintetben az alkotás, hiszen a történetbe belefoglalták a filmkészítés megszületését, a korai időszakot, az első némafilmeket.
Ebből a szempontból Scorsese filmje egyfajta tisztelgésként is beillik a szakma előtt.
Erre az aspektusra komoly gondot fordított és sajátos ízt kapott a produkció ezáltal. A színészekre sem lehet panasz, egyedül a főszereplőt játszó Butterfield halovány és az Isabelle-t alakító Moretz az, aki esetenként túljátssza a szerepét. A felnőttek viszont remekelnek, nem csak a főbb szerepekben, de az apróbb szerepekben feltűnő Christopher Lee, Emily Mortimer vagy Ray Winstone. Ahogy azt már említettem a mozi remek darab.
Nagyon kidolgozott, nagyon élvezetes, szórakoztató, jópofa, de hiányzik az a kis plusz, amitől igazán remekké válhatott volna. Pedig hát, minden rendben van. Jó a sztori, jól is írták meg, a rendezés is professzionális, valami mégis kimaradt.