A tavalyi Oscar 11 szoborra jelölt alkotása következik most, amit ugyan dunsztom sincs miért kellett ennyi mindenre jelölni, de ezt nem én döntöm el.
Elismerem, egy nagyon profi alkotásról van szó, aminek elragadó története van, de hiányzik belőle az az apró szikra, amitől igazán jó lenne.
Tényleg minden klappol benne, egyedül ez a megnevezhetetlen, megragadhatatlan valami hiányzik, amitől a jó remek lesz, amire nincs szó.
Ezért is mondom azt, hogy a film jó, nem szabad kihagyni, élményszámba megy, de még egyszer nem nézném meg.

Dr. Seuss-nak nem ez volt az első filmadaptálása, valószínűleg nem is az utolsó, hiszen írói munkássága hatalmas. A gyermekkönyv írás úttörőjének tartott Seuss 2 Emmy díjat nyert és 87 éves korában halt meg 1991-ben. Művei azonban túl fogják élni őt, ez biztos. Egyedül azt nem tudom, hogy a jó öreg doktor nem forog-e a sírjában. Gyerekmesét forgatni úgy, hogy az ne gyerekeknek szóljon, nagyon rossz ötlet.

A megszokotthoz képest később jelentkezem a karácsonyi filmekkel, de elég lóti-futira sikeredett ez az ünnep. Nem nagyon volt időm, de a soron következő alkotással szeretném gyarapítani a karácsonyi tartalmakat.
Részben a téma miatt, részben pedig így emlékeznénk meg a közelmúltban elhunyt Charles Durningről.

Az idén két Hófehérke adaptációval futhattak össze az óvatlan moziba járók.
Az egyik ez, a másik a Hófehér és a Vadász.
Hollywood ötlettelenségének ékes bizonyítékai e filmek, a sok feldolgozás, reboot, remake, stb. Őszintén megmondom engem teljesen hidegen hagyott mindkét Hófehérke mozi.Mindössze azért szántam rá magam a megnézésükre, mert gondoltam kirakom őket dupla kritikaként.
A Tükröm, tükröm a nem túl sokat rendező Tarsem Singh 2012 projektje.
Rá nem jellemző a kapkodás, de a tavalyi Halhatatlanok után ilyen rövid idővel, új filmmel előrukkolni meglepő. Legalább is tőle.
Ennek köszönhető, hogy olyan kis felületes, butácska mozi lett belőle.