Azt rögtön leszögezhetjük, hogy a mozi igen látványos, hiszen a 300-hoz hasonló mesterséges környezetben játszódik minden pillanata. Én egyébként is szeretem az ilyen Green-box technikát, szóval nálam már nyert ügye volt a produkciónak. Mások számára nem volt ilyen nyerő, hiszen a több tízmilliós készítési költségre nem egész 12 milliót sikerült összekapirgálni.
Ennek talán legfőbb oka az, hogy maga a látvány nem elég semmire sem. Kell történet is, aminek az alapjait le is fektette Sngmoo Lee, aki némi segítséggel írta a forgatókönyvet, de az egész sztori „lyukas”, szellős maradt, nem lett belőle értékelhető egész.

Történt egyszer, hogy egy klán legjobb harcosa (Dong-gun Jang) – aki a világ legjobb kardforgatója is egyben – megfogadta, hogy egy szálig kiírtja az egyik ellenséges klánt. Amikor már éppen beteljesítené fogadalmát megremeg a keze. A klán utolsó életben maradt sarját életben hagyja. Egy csecsemő az, akit inkább magához vesz és Amerikába szökik a klánja haragja elől, akik a vérére szomjaznak, amiért nem teljesítette a kötelességét. A Vadnyugaton azonban sikeresen elrejtőzik, átveszi egy halott barátja mosodáját, miközben békére és barátokra talál a magának való férfi. Különösen egy lányhoz kerül közel, akit Kate Bosworth alakít.
A lány szüleit egy helyi rablóbanda vezére (Danny Huston) ölte meg.
A gyilkolástól megcsömörlött harcos azonban kénytelen feltörni a pecsétet egykori gyilkos fegyverén, hiszen a banda és vele a vezér is visszatér és terrorizálja a városkát. A harcos szembeszáll velük, de ezzel elárulja a hollétét is. Hazájában meghallják a penge sírását.

Így a film végére egy terjedelmes és sokszínű csata alakul ki, hiszen a lakosok szembeszállnak a támadókkal, mind a cowboy banda tagjaival, mind a főhősre törő nindzsákkal.
Ezzel egy igen sajátos elegyét láthatjuk a műfajoknak, illetve azok kliséinek is, hiszen azokból akad rendesen. Mégis, a film jellegzetes hangulata magával ragadja a nézőt, még ha a történet igazából egy nagy nulla is. Mondjuk már a western és az ázsiai elemek vegyítése sem újdonság, hiszen erre is számos példa volt, de számomra üdítően hatott és jobban sült el mint a western-sci-fi marhaság, a Cowboyok és űrlények.
Sok egyéb leírnivaló nem is nagyon akad, hiszen a film igazából – ha teljesen őszinték vagyunk – borzasztóan üres. Az alapkoncepció érdekes ugyan és az alkotás atmoszférája is egyben van, azonban minden más elmaradt, valahogy elhanyagolt lett.
Én mindenesetre azt mondom, egyszer meg lehet nézni, bár azt hiszem mégis abba a kategóriába tartozik, amire azt mondják, hogy unalmas. Igazából a szereplők sem kerülnek közel a nézőhöz, a történet gyengesége is szembántó, egyedül a látvány és hangulat értékelhető. Na, meg az akciók!
Főleg a film legvége az, ami nagyon ütősre sikeredett, de azért maradjunk a földön – annak ellenére, hogy nekem végső soron tetszett a mozi – és ismerjük el, hogy ez a produkció nagyon kevés, minden tekintetben az, mert amiben jobb, azt lehúzza az, amiben gyengébb. És több mindenben gyengébb, mint nem.