Mr. Anderson munkásságát el lehet ismerni, vagy nem. Elismerem, hogy valóban rendezőként dolgozik, és ezzel keresi a kenyerét.
De azzal vitatkoznék, hogy jó is abban, amit csinál. Számos csalódást keltő és szenvedést okozó alkotást köszönhetünk neki, mint amilyen A katona, az Alien Vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen, a már említett Három testőr, vagy a két legutóbbi ResEvil-mozi.
Ezek a filmek csupán a látvány elemek és a költségvetésük miatt nem B-kategóriásak.
Viszont gyengék. Harmatos szkriptek, hozzá nem értő rendezés, klisék klisék hátán.

Az első Kaptár után – szintén P.W.S. Anderson – rohamosan csökkent a folytatások színvonala és már a negyedik felvonás (ami talán a legrosszabb volt) óta ott tartunk, hogy igazából már csak azért csavargatják a sztorit, hogy az utolsó filléreket is kifacsarják belőle.
Ennek pedig az éppen aktuális epizód látta kárát, – Na, meg az egész széria! – hiszen ebben aztán nagyon megmutatkozik ötlettelenség. És ha nincs ötlet, akkor a megnyugtató és jól bevált (?) sablonokhoz nyúlnak. Ebben Anderson nagyon jó. Önmagát ismételni nagyon ügyesen tudja.

Mivel már az ötödik fejezetnél járunk a szanaszét mócsingolt történetben, így kell egy kis memóriaélénkítés. Ezt egy rövid összefoglalóval elintézték, majd ott kapcsolódunk be, ahol az előző rész befejeződött. Az előzetesekben látott nagy pusztítással kezdenek, majd főszereplőnk, Alice (ki egybe nőtt Milla Jovovich-csal) idilli környezetben ébred. Sehol a szado-mazo ruha, stukker, puha ágy, oldalán egy (ismerős) férfi, a másik szobában a kislánya szuszog. Csodálatos otthonában csodálatosat reggeliznek, boldog a család, majd a következő pillanatban éles váltás: Rájuk rontanak a zombik.
Aztán persze felébred és Andersonnak volt pofája szinte egy az egyben lekoppintani az első Kaptár hasonló jelenetét.
Nem baj, nem ez lesz az egyetlen dolog, amit láttunk már.
Alice az Umbrella vállalat kísérleti telepén rekedt, onnan igyekszik kijutni.
A gusztustalan ismétlések mellett egyetlen bosszantóbb dolog van. Az érthetetlen csavarok, mint amilyen a gonosznak beállított Wesker pálfordulása, aki mentőcsapatot küld Alice-ért.
Alice tehát igyekszik kijutni a központból, de ehhez különös szimulációkra szolgáló helyszíneken keresztül kell átvágnia és mindegyik helyen komoly akadályokba ütközik, amit a Vörös királynő görget az útjába.
A film lényegében annyi, hogy mennek egyik helyről a másikra és mindegyik helyszínen harcolnak egy adagot. Alice mellé csatlakozik Ada Wong, (Bingbing Li) akiről már felidézni sem tudom, hogy mi a fenét keresett ott. Emellé még egy kislányt is magukkal hurcolnak, csak hogy meglegyen a ’gyereket nem hagyunk hátra’ érzelmi szál. Bár tudnám ez minek kellett?

A zombikon kívül egyéb nehezítés is akad, még pedig egy-két rég nem látott, vagy halálból visszatért karakter személyében, ami szintén egy béna húzás, ami csak az ötlettelenséget emeli ki, ahelyett, hogy érdekes fordulatként szolgáljon. Nem csak Rain (Michelle Rodriguez) tér vissza, de Jill, (Sienna Guillory) Luther, (Boris Kodjoe) Carlos (Oded Fehr) és Shade (Colin Salmon).

Sajnos az egész produkció nem más, mint a sorozat egyes részeinek átismétlése egy gyenge és suta kerettörténettel, amit csak úgy tessék-lássék ráhegesztettek, hogy folytatásnak látszódjon.
A sztori végül kilyukad egy újabb folytatás beígéréséhez, mivel odakint háborús állapotok uralkodnak, a szörnyek a világ elözönlésével fenyegetnek. Harcra fel!

Reméljük a hatodik rész, amit szintén Anderson rendez majd, a befejezés lesz. Érthetetlen, hogy hová húzzák ezt a szenvedést. Hogy minek? Azt tudjuk jól.
Pénzért mi másért és egy pillanatig sem zavartatják magukat, hogy amit kiadnak a kezükből az egy kritikán aluli fércmunka. Ezerszer elhasznált sablon elemekből felépítve, kidolgozatlan szereplőkkel (kivétel a főszereplő) és a rendező nem átallotta önmagát is lemásolni. Mind a lézer csapda, mind a régi karakterek értelmetlen visszahozása, a Vörös királynő hatásvadász szövege: „Mind itt haltok meg!”, etc.
Sorolhatnám a primitívségre utaló jeleket. De mivel így is többet foglalkoztam az alkotással, mint amennyit megérdemel, így le is zárnám a véleményemet.
A film szörnyű. Ötlettelen, ha nem lenne benne látvány és akció, akkor elviselhetetlen lenne, és még így is annak határvidékén andalog. Anderson rossz rendező, ezt nem lehet nem elismerni, írónak is pocsék.
A történetet már nem lehet úgy folytatni tovább, hogy ne váljon nevetségessé.
Sikeresen hazavágták a Resident Evil franchise-t. Arról nem beszélve, hogy:

Mégis mi a bánatot toroltak meg?