Ezúttal lehetett volna akár egy összehasonlító kritikát is írni (később még elkészülhet), ám az észrevételek, vélemények alapján a jobbikat választottam egy kellemes elemzésre. Az első dolog, amit észrevesz a néző mindkét szerzeményen, az Egyesült Államok mérhetetlenül kiforrott propagandája. Természetes dolog, hogy a jelenlegi, aktuális elnök alteregóját, Barack Obama hasonmását tették meg az első emberré. Kemény akciófilmről van szó, amelyben megtalálhatók a már jól ismert tipikus, klisés elemek, a színészi alakítástól a kameramozgáson át, a teljes koreográfiáig. Alapvető komponense az üldözés, a verekedés, a robbantás, és még sorolhatnám. Ráadásul, a stáb és a színészek szakmai elhivatottsága, tudása jól tükrözi azt, hogy szinte minden egyes része jól sikerült a műnek. A film gyengébbik pontja a sztori.

Azokat a gondolatokat, elcsépelt véleményeket, amelyeket az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államok magáról alkotott, azok megmutatkoznak ebben a történetben is. Egy terrorista csoport szállja meg a Fehér Házat, hogy elégtételt vehessen egy olyan fiatal katona halálán, aki értelmetlenül vesztette életét Irakban. Az apa, aki bosszút forral, és az elnök, aki viszont azért dolgozik, hogy végre hazahívhassa a dél-nyugat ázsiai frontról az USA fiatal harcosait, hogy - mitsem törődve a fekete fegyverpiaccal, illetve a diplomáciai ügyekkel - egy időre véget vethessen a háborúnak. Az elnököt megtestesítő Jamie Fox-ot soha nem láttam még ilyen nehéz helyzetben, de ami azt illeti, véleményem szerint kiválóan szerepelt. Szinte teljesen át tudta adni magát a vezetői énjének.

A magánéleti problémákkal küzdő, korábban katonaként szolgáló, John Cale karakterét játszó  Channing Tatum fokozatosan belerázódik az elnök testőrének szerepébe, a valóságban, és a filmvásznon is látványosan sajátította el feladatát. A családi problémákat az események jelentősen feljavítják, hiszen az apából egy igazi hős válik, lányával folytatott rossz viszonya megszépül, amely az egyik legfontosabb szála a produkciónak. Az elnök, valamint az élharcos között kellemes, poénos szófordulatok hangzanak el, és nem komolyodott el a kettejük közötti színjáték, kicsit akció- vígjátékosították a műfajt. Meglepő fordulatot hozott James Woods. Az idős színész hozza el a sztoriban a legmeghökkentőbb fordulatot, amelyet lehet, hogy jobb lett volna talán kihúzni legalább a film kétharmadáig.

A szereplőkkel együtt a teljes technikai stáb is rendkívül „erős”. A forgatókönyvíró, James Vanderbilt a thrillerek, és sci-fi akciófilmek egyik legjobbjának számít. A produkció karmestere, Roland Emmerich ismét a minőség mellett döntött, a képi felvételek, illetve maga az egész forgatási helyszín nem kevés pénzbe, és bizonyára nehéz szervezési munkálatokba kerülhetett. Szórakoztatóvá vált, egyben a régebbi akciófilmeket idézi. A viszonylag kis forgatási helyszínen készült műbe még egy rövid autós üldözés is belefért, vagyis a készítők minden elemét ki akarták használni ennek a műfajnak. Aki megnézi a filmet, bizonyára észre fogja venni a korábbi nagysikerű, ismertebb alkotásokból átvett klisés egységeket, vagyis a „Drágán add az életed” -től, a „Szikla” című produkcióig sok ismerős jelenettel találkozhatunk.