Az elnök végveszélyben (White House Down)

Idén Hollywood hadjáratokat indított a washingtoni Fehér Ház elfoglalása, felrobbantása ellen. Az első körben Gerard Butler-ék próbálták megakadályozni a terrorista hatalomátvételt, majd a kisebb garanciát érzékeltető, Roland Emmerich által rendezett „Az elnök végveszélyben” című produkció is hasonló témát dolgoz fel.



Ezúttal lehetett volna akár egy összehasonlító kritikát is írni (később még elkészülhet), ám az észrevételek, vélemények alapján a jobbikat választottam egy kellemes elemzésre. Az első dolog, amit észrevesz a néző mindkét szerzeményen, az Egyesült Államok mérhetetlenül kiforrott propagandája. Természetes dolog, hogy a jelenlegi, aktuális elnök alteregóját, Barack Obama hasonmását tették meg az első emberré. Kemény akciófilmről van szó, amelyben megtalálhatók a már jól ismert tipikus, klisés elemek, a színészi alakítástól a kameramozgáson át, a teljes koreográfiáig. Alapvető komponense az üldözés, a verekedés, a robbantás, és még sorolhatnám. Ráadásul, a stáb és a színészek szakmai elhivatottsága, tudása jól tükrözi azt, hogy szinte minden egyes része jól sikerült a műnek. A film gyengébbik pontja a sztori.

Azokat a gondolatokat, elcsépelt véleményeket, amelyeket az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államok magáról alkotott, azok megmutatkoznak ebben a történetben is. Egy terrorista csoport szállja meg a Fehér Házat, hogy elégtételt vehessen egy olyan fiatal katona halálán, aki értelmetlenül vesztette életét Irakban. Az apa, aki bosszút forral, és az elnök, aki viszont azért dolgozik, hogy végre hazahívhassa a dél-nyugat ázsiai frontról az USA fiatal harcosait, hogy - mitsem törődve a fekete fegyverpiaccal, illetve a diplomáciai ügyekkel - egy időre véget vethessen a háborúnak. Az elnököt megtestesítő Jamie Fox-ot soha nem láttam még ilyen nehéz helyzetben, de ami azt illeti, véleményem szerint kiválóan szerepelt. Szinte teljesen át tudta adni magát a vezetői énjének.

A magánéleti problémákkal küzdő, korábban katonaként szolgáló, John Cale karakterét játszó  Channing Tatum fokozatosan belerázódik az elnök testőrének szerepébe, a valóságban, és a filmvásznon is látványosan sajátította el feladatát. A családi problémákat az események jelentősen feljavítják, hiszen az apából egy igazi hős válik, lányával folytatott rossz viszonya megszépül, amely az egyik legfontosabb szála a produkciónak. Az elnök, valamint az élharcos között kellemes, poénos szófordulatok hangzanak el, és nem komolyodott el a kettejük közötti színjáték, kicsit akció- vígjátékosították a műfajt. Meglepő fordulatot hozott James Woods. Az idős színész hozza el a sztoriban a legmeghökkentőbb fordulatot, amelyet lehet, hogy jobb lett volna talán kihúzni legalább a film kétharmadáig.

A szereplőkkel együtt a teljes technikai stáb is rendkívül „erős”. A forgatókönyvíró, James Vanderbilt a thrillerek, és sci-fi akciófilmek egyik legjobbjának számít. A produkció karmestere, Roland Emmerich ismét a minőség mellett döntött, a képi felvételek, illetve maga az egész forgatási helyszín nem kevés pénzbe, és bizonyára nehéz szervezési munkálatokba kerülhetett. Szórakoztatóvá vált, egyben a régebbi akciófilmeket idézi. A viszonylag kis forgatási helyszínen készült műbe még egy rövid autós üldözés is belefért, vagyis a készítők minden elemét ki akarták használni ennek a műfajnak. Aki megnézi a filmet, bizonyára észre fogja venni a korábbi nagysikerű, ismertebb alkotásokból átvett klisés egységeket, vagyis a „Drágán add az életed” -től, a „Szikla” című produkcióig sok ismerős jelenettel találkozhatunk.

 

 

 

 

6

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.

További információ a formázási lehetőségekről