Eljött hát közénk a soron következő Resident Evil mozi, az Afterlife. A valódi 3D-s élményt kedvelők remek szórakozás elé nézhetnek, ugyanis szépen kihegyezték ezt a filmet a látványra. Pontosabban a 3D-s látványra. Ezzel nincs is semmi baj, ha nem a történet látja kárát. Mert ugye sokszor előfordul, hogy kapunk egy remek képi megjelenítést, amit megspékelnek egy vacak sztorival. Szerencsére itt a rendező megtalálta az aranyközéputat és egy izgalmas, élvezhető akció filmet hozott össze.

A cikk ide kattintva folytatódik...

Kicsit végiggondolva kijelenthetem, hogy talán ez az eddigi legjobb Resident Evil film. Nem egy eget rengető alkotás, az IMDB 7.8-as osztályzatát kicsit túlzásnak gondolom, de mindenképpen 7 körüli eredményt érdemel. Az apróbb műfajváltás jót tett a sorozatnak, hiszen eddig jobbára horrorként emlegettük Alice és barátai kalandjait, erre a filmre bátran mondhatjuk, hogy kőkemény akció. Erre szükség is volt, hogy passzoljon a 3D-hez .

Néhol túlzásba is vitték a sok lövöldözést, robbantgatást és egyéb rongálásokat. De legalább ezek is szépen meg voltak komponálva és nem vitték el a mozit a „gagyi” irányába. Mindenesetre nagyon érződik, hogy eléggé alá van rendelve a 3D-nek itt minden. Főleg az elejére és a végére jellemző ez a szemlélet, el tudjuk képzelni miért. Ennek pszichológiai okai vannak, ejtsük ámulatba a nézőt már a kezdésnél és távozzanak úgy, hogy hasonlót kaptak a fináléban. Ezzel nincs is semmi baj, így kell csinálni.

Igaz, én nem 3D-ben láttam a filmet, ezért nem is ütött akkorát a látvány. Engem inkább az foglalkoztatott, hogy képesek-e végre egy használható történetet összedobni, ahol izgulhatunk, felfokozottan várhatjuk, hogy mi következik.

Többé-kevésbé ez össze is jött, mert nem túl változatos a cselekmény, de legalább mozgalmas és mellőz minden zavaró elemet, amely meggátolná az akció átadását a néző felé. Gondolok itt felesleges romantikus szálakra, túlzott drámára, vagy vígjátékba illő hülyéskedésekre. Akció akció hátán, semmi több. Kicsit kevésnek érződik, de jól áll a filmnek ez az attitűd.

A régi szereplők vissza hozatala is nagy dobás a készítők részéről. Sőt, ezen kívül helyet kapott Wentworth Miller, aki a kultikus Chris Redfield-et kelti életre. Nem vártam túl sokat Miller-től, de el kell ismerni, hogy nagyon jól áll neki a szerep. Nálam magasan ő volt a legjobb. A kinézet, a stílus, az öltözék, amit rányomtak valahogy nagyon hitelessé tette alakítását.

Egy kevés poént lelőve a filmből (aki nem akarja tudni, ugorja át ezt a bekezdést): Alice hiper-szuper-mega képességeit már az elején elég egyszerűen semmissé tették egy injekcióval, amely semlegesíti a T-sejteket, újra színtiszta emberré téve hősnőnket. Ez egyszerre bugyuta és ötletes megoldás, ami mindenképpen kellett, mert a Milla Jovovich által alakított hölgyemény már túl kraftos lett volna.

A film vége egyértelműen utal arra, hogy az alkotók bíznak a folytatásban. Erre minden okuk megvan, hiszen a 3D miatt nem lesz rossz a nézettség. Biztos vagyok abban, hogy enélkül csak egy átlagos folytatásként fognák fel a nézők és kevesebben csődülnének a mozikba, mint jelen esetben. A 3D meg fogja hozni a kívánt hatást, zöld utat adva ezzel a következő Resident Evil alkotásnak.

Összességében egy közepesnél kicsit jobb akció mozit varázsoltak elénk, amelynek van némi története is. A látvány magáért beszél. Aki kedveli a műfajt (még akkor is, ha az előző Kaptár filmek nem jöttek be annyira), adjon egy esélyt magának és a Túlvilágnak.