Azzal kezdeném, hogy aki bírja valamicskét az angol nyelvet, annak feltűnhet egy apróság:
A magyar cím egyes szám, az eredeti többes.
Ez azonban tényleg eltörpül amellett, hogy az angol cím sem fedi a sztorit, hiszen nincs benne se hírnök, se hír, semmi olyan, ami akár csak kapcsolatba hozható a futárkodás téma-illetve feladatkörével. Persze mondhatjuk, hogy a kísértetetek viszik a hírt, de ez akkor is képzavar.
Mert ez bizony egy kísértet sztori! Jó sablonos, azt meg kell hagyni, cseppnyi eredetiség sincs benne.
Viszont nem lett rossz, egészen élvezhető, annak ellenére is, hogy tényleg rohadtul közhelyes.

A történet is nevetségesen egyszerű:
Kezdésként megcsodálhatjuk, ahogy fekete-fehérben leölnek egy családot – ezzel utalva arra, hogy ez bizony az előzmény.
Majd váltás és rögtön a jelenben vagyunk.
Egy problémákkal küszködő városi család kiköltözik az Isten háta mögé egy észak-dakotai farmra, ahol új életet szeretnének kezdeni. Napraforgó termesztésbe fognak, hogy valahogy talpra állhassanak.
Apa (Dylan McDermott) elég eltökélt, Anya (Penelope Ann Miller), pedig a megszokott szendeség.
Két gyermekük van, egy tini lány – a Twilight Sagából ismert Kristen Stewart, illetve egy kisfiú, aki nem egy sírós fajta. Akkor sem pityeredik el, ha szörnyeket lát, ennek egyébként egy múltbéli történés az oka.
Mert szörnyalakok azok vannak, viszonylag gyorsan megmutatkoznak a házzal kapcsolatos furcsaságok. Eleinte csak finoman, visszatérő foltok, kísérteties hangok, suhanó árnyak és egyéb mozzanatok formájában.
Először csak a hallgatag csöppség szemén keresztül láthatjuk a plafonon flangáló szörnyűségeket, majd a kezdő lökés után beindulnak az események és a nagylány is bekapcsolódik, előlép főszereplővé.
Látni kezdi a természetfeletti lényeket, melyek természetesen a frászt hozzák rá, de senki nem hisz neki. Múltja miatt szülei is kételkednek igazában, ahogy a rendőrök és az apja napszámosa (John Corbett) is. A környékbeli CGI-varjak is megbolondulnak, egyre nyilvánvalóbb, hogy itt semmi sincs rendben, és minden furcsaság kútfője a titokzatos pincehelyiség.

Én, mondtam, hogy közhelyes az egész…
Aztán persze a végére tartogattak egy nem meglepő csavart, majd szépen minden kérdésre választ kapunk. A film lezárul, mondhatni rendes véget ér.

Alapvetően hangulatos film, elviselhető, eléggé hülyeségmentes, egy jó erős közepes, a témában elmegy, nem gagyi. Két esetben ajánlott a megtekintés:
Ha szeretjük az ilyen horror mozikat – azok közül is az igényesebbeket, továbbá, ha még sosem láttunk egyet sem. Ezekben az esetekben kifejezetten szórakoztató lehet.