Halálos Hétvége (Dead & Breakfast)
Zajlik tovább a Horror hétvége, de most egy könnyedebb alkotással készültem.
Az alábbi film egy jócskán B-kategóriás alkotás, ami csak tovább nyúzza a bőrt a még mindig örökzöld zombikról. Tökéletesen sablonkövető, igazából nem is jó, de a gyakori butaságok miatt meglepően szórakoztató lehet.
Mindazonáltal igen szánalmas…
Igen, a film rossz. Ezen nincs mit ragozni, de mégis valami olyan esetlen bája van, amitől az ember hajlamos ezt elnézően kezelni, mi több akadnak benne mókás ötletek. Egy pici, trash mozi, aminek szörnyű a története, tömve van közhelyekkel, iszonyú a rendezés és gyakorlatilag egyedül nézni már-már kínzás. Határozottan ajánlott az ilyen típusú alkotások társaságban való megtekintése, mert:
1. Úgy még élményszámba is mehet.
2. Úgy el lehet rajta szórakozni, nevetgélni.
Bár én még akkor is azt mondanám, hogy az ember inkább sétáljon egyet, lapátoljon havat, nyírjon füvet… mert kis túlzással, az is szórakoztatóbb.
Csak a szokásos:
Fiatalok (3 nő, 3 férfi) utazgatnak, eltévednek és megszállnak egy kisváros, kis fogadójában, ahol a tulaj (David Carradine) egy furcsa alak.
De a francia akcentussal bíró személyzet is gyanús, illetve ha igazán pontos akarok lenni, akkor mindenki gyanús, a süketnéma kertészt is beleértve.
Negyed óra sem telik el és máris elkezdődik a mészárlás, ennek köszönhetően bekerül a képbe a seriff (Jeffrey Dean Morgan) és a kis csapat nem hagyhatja el a baljóslatú települést, amíg a nyomozás tart. Persze minden mögött egy titokzatos dobozba zárt, ártó szellem áll, aki kihasználva az éppen zajló Kapa-bált (ez… :D) sorra szállja meg az ipari mennyiségben hulló helyi lakosságot, létrehozva ezzel egy tipikus zombi filmet. Egyszóval ez az egész alkotás egy ügyetlen vérfürdő, ami jól meg van pakolva horror klisékkel – láncfűrész is van – és amellett, hogy igen gyenge, elég fárasztó is egy idő után, majd unalmasba vált. Mégis… pár apróság miatt el kell ismerni, hogy van benne valami.
Volt itt ötlet – ez már rögtön a főcímben megmutatkozik – csak valószínűleg a csekély költségvetés áldozata lett a megvalósítás. Elsősorban a kitűnő képregény betétekre gondolok, vagy a Zach Selwyn által elhangzó parodisztikus, átvezető dalocskák, amik igazán jók, már ha érti valaki az angolt, mert ezeket nem fordították le.
Nem bajlódtak egy ilyen alkotással…
Ezekből rögtön megviláglik, hogy ez a mozi lényegében egy paródia, ami nem sikerült túl jól, sőt inkább a gagyira hajaz, de azért vannak benne jó pillanatok. A paraszt viccek, néhány mókás helyzet, végső soron nem elviselhetetlen a produkció, csak a végére fogy ki belőle a szufla.
Valahol a felejthető és a felejthetetlen élmény határán mozog, mert bár nagyon rossz, de pár dolog miatt mégis szórakoztató tud lenni. Igaz csak rövid ideig és ritkán.
Színészfronton sem olyan vészes, hiszen pár komolyabb név is megfordul benne.
Egyrészt ott van a megboldogult David Carradine, illetve a Carradine klán másik tagja, David unokahúga, Ever. De Jeremy Sisto és Erik Palladino és Oz Perkinst is láthatjuk.
Furán rossz ez a film. Pár megoldás miatt dicséretet érdemel, de az összhatást nézve mégis csak egy borzalom. Azért talán egyszer lehet adni neki egy esélyt…
Új hozzászólás beküldése