A cím alapján és Connolly eddig általam olvasott munkássága alapján én valami ütős kis pszicho thrillert vártam volna – esetleg „gyerekkel ijesztgetést”, de forrón reméltem nem így lesz majd.Nem lövök le semmilyen poént, ha elmondom, hogy egyik sem vált be. Egészen mást kaptam.
Kis hazánkban Mr. Connolly főként a Charlie Parker- szériájának köteteivel ismert, én a Sötét árnyakat és a Gyilkos fajzatot olvastam tőle, amiket azóta is a legjobb thrillerek közt tartok számon, amiket valaha is olvastam.
Ennél fogva a film alapjául szolgáló sztoriját egyáltalán nem ismerem. De ez nem is túl nagy durranás, rémesen egyszerű, nem is igazán magával ragadó.

Costner egy elvált, két gyermekes apukát alakít – nem túl jól -, aki éppen költözik, új helyen kíván új életet kezdeni. Ahogy az lenni szokott, a srácok nem kedvelik túlságosan az új otthonukat, miközben egymással és apjukkal sem túl kellemes a kapcsolatuk. Megcincált életük itt sem indul túl kedvezően.
Ennek oka, hogy már tíz perc után elmászik valami jószág a tetőn…
Fel is sóhajtottam, hogy: Ne már! Nehogy ez is valami szörnyes marhaság legyen!

Ez csupán azért lepett meg ennyire, mivel, mint említettem nem néztem meg miről szól a film.
A kis család elkezdi felderíteni a környezetét, barátkoznak további életük helyszínével, ami egy cseppet sem barátságos. Találnak egy titokzatos és ijesztő dombot is, majd azt sem hallgatják el sokáig a néző elől, hogy a házikónak bizony története van. Ez egyébként elég közhelyes, nincs benne semmi meglepő.
Eztán persze beindulnak a hátborzongató események.
Valami történik a kislánnyal – akit egyébként Ivana Baquero formál meg -, amitől az komoly és riasztó változásokon megy keresztül. Ha ez nem lenne elég, gyanús lábnyomok jelennek meg a ház körül, a rejtélyes dombról is érdekes dolgok derülnek ki.

Az alkotásról elmondható, hogy hűen követi a horror-thriller sablonokat. Lényegében nem túl eredeti, mi több, teljes mértékben unalmasnak tekinthető.
Az égvilágon semmit sem mozgat meg az emberben.
Abszolút tipikus, emellett még a színészek is elég gyengék, maga a történet sem túl erőteljes – bár Connolly eredetije ennél jobb lehet – leginkább egy gyengécske Jelek-utánérzésem volt vele kapcsolatban.
Bizonyos elemeiben felidézi a Jeleket, de annál azért jóval gyengébb. El tudja foglalni magát az ember ezzel a mozival, nem mondom, hogy rossz, de nem is igazán jó.
Az első filmes Luis Berdejo (a tűrhető REC és a kevésbé tűrhető Karantén című filmek írója) összepakolta nekünk az összes klisét, ami ehhez a stílushoz tartozik, majd forgatott egy közepes mozit.