Ezt a kijelentés a szkriptért kapott Oscar jelölés támasztja alá, amit Alessandro Camonnal megosztva kaptak.
Nem nyertek A Bombák földje miatt, de ez munkájuk minőségén nem ront.

Történetükben három különböző ember sorsának összefonódását követhetjük nyomon, bár a háromból elsősorban kettő az, melyre igazán koncentrál a mozi.
A főszereplőt formáló Ben Foster kielégítő teljesítményt nyújtott a hazatérő, depressziós háborús hős szerepében.
Will Montgomery-t haza küldik, miután egy tűzharcban megsérül. Pár hónap múlva le is szerel, méghozzá kitüntetéssel, amit a hősies viselkedése miatt kapott.
Ám addig beosztják Stone (Woody Harrelson) alá, aki a Veszteségértesítő csapat egyik veteránja.
Betanítja, a szó legszorosabb értelmében vett, a kőkemény munkára. Az ilyesmihez szilárdság kell és uralom az érzelmek felett. Azonban fokozatosan kiderül, hogy még a legdurvább embert is megtöri a nap nap utáni szembesülés más emberek gyászával. Minden eset más és minden esetben másféle reakciókkal találkoznak, amik felőrlik az ellenállásukat.
Nem bírják a nyomást és ez mind két karakteren másként jelentkezik.
Semmit sem tudnak az emberekről, akiknek megviszik a fiuk, lányuk, férjük vagy feleségük halálhírét.

Így jutnak el a női mellékszereplőhöz is, Samantha Mortonhoz, akinek a férje haláláról adnak hírt.
Ő egyedül neveli a kisfiát és teljesen összezavarodik. Nem tudja kezelni, hogy miért szereti ismét a már régóta nem látott és nem szeretett férfit. A szintén megtévedt, szintén elhagyatott Montgomery (Foster) és a nő között kölcsönös vonzalom alakul ki, mely során finoman kerülgetik egymást. Szemérmes kapcsolatuk egyfajta kiút mindkettejük számára, de az érzelmeiket nem tudják csak úgy félredobni.

De még csak nem is ez a szál az, ami az alkotás lényegét adja.
Hanem a két férfi, a két katonatiszt, akik a halál hírnökeiként járják a környéket. Összebarátkoznak és Montgomery az idősebb férfival való beszélgetésein keresztül kezdi el feldolgozni az őt ért traumát, mely a „hősies” tettéhez kapcsolható, melyre csak a végkifejletben derül fény. A film csúcspontja az, melyben a két részeg és kétségbeesett férfi leül egymás mellé és Montgomery mesélni kezd.
Stone csak hallgat, majd kiszakad belőle minden kemény kézzel elfojtott érzelme.

Harrelson kiváló színészi teljesítményére ebben a jelenetben kerül fel a korona. Ez az ember egyszerűen kiváló színész, a párját ritkítja. Ketten együtt Fosterrel remekül tudtak együttműködni, párosuk természetesnek hat, az öreg Harrelson csodálatosan alapozza meg a hátteret, melyben az ifjabb főszereplő kibontakozhat.
Ez ugyan nem sikerül neki maradéktalanul, de kudarcot sem vall. Rajtuk kívül még Steve Buscemi is feltűnik a filmben, bár szerepe inkább csak a hatás fokozásáért került bele, mintsem a karaktere fontossága miatt.
Ez a dráma a Foster-Harrelson kettősre koncentrál és bemutatja, hogyan szenvedhet a bűntudat és munka miatt ugyanaz a két ember, csak másként. Az egyikük tragédiája az, hogy hős, a másiké pedig, hogy sosem lehetett az. Kíméletlen erejű mozi, amiben vannak azért kihagyott lehetőségek, – amilyen az özvegy szála – de összességében elemi erejű az alkotás. Moverman kitűnő érzékkel nyúl a témákhoz, azokat jól írja meg, és ha így folytatja kisvártatva az elitrendezők soraiban találhatja magát.