Sok hülyeséget megnéztem már, amit utólag szívesen kihagytam volna az életemből, és még csak nem is ez volt a legrosszabb, de azért bőven elfér abban a halmazban, amire azt mondom, hogy időpazarlás.
Eredetiség nyista, sablon sztori, sablon karakterek, ügyetlen színészek, olcsó és amatőr megvalósítás, mindezt tovább súlyosbítva a jól megszokott B-kategóráis marhaságokkal is.
Ebből ki kell derülnie, hogy mire számíthat az ember. Persze ha valaki nem válogatós a horror filmekkel kapcsolatban, vagy kifejezetten szereti a már-már bohózatba illő alkotásokat, akkor az ne habozzon és szerezze be.
Minden a jól megszokott sémák szerint zajlik. Fiatalok egy csoportja indul útnak, hogy a titokzatos állattámadások végére járjon.
A nagy nyomozás a Bodmini fenevad nyomát kajtatná, aki a környéken élő misztikus szörnyeteg és feltételezhetően egy farkasember.
Ezért teljesen logikus, hogy semmilyen fegyvert nem visznek magukkal a rengetegbe…

Főszereplőnk Sophie (Holly Weston) egy nem hétköznapi lány, aki vonzódik a természetfelettihez és a különös dolgokhoz. Egyébként elég problémás, aminek oka a múltjában és a családi hátterében keresendő, amit érthetetlen módon jól kihangsúlyoznak a sztoriban. Nem látom be, hogy ilyen alkotások esetében mi szükség van az esetlen háttér drámázásra, a kidolgozatlan és a történet szempontjából teljesen huszadrangú múltbeli eseményekre, a gyermekkorra, satöbbire.
Valószínűleg kellett a töltelék…
Röviden az egész annyi, hogy a főhősnőt foglyul ejti valaki és bezárja, az Isten tudja milyen okból. Eközben a többiek vadul keresik, de a fenevad is ott ólálkodik a környéken, akiről aztán persze kiderül, hogy nem is egyszerűen csak egy szörnyeteg. Az egész bohózatba aztán beszáll egy pap is, aki felvilágosítja a szereplőket és a nézőket is, elfújva ezzel azt a kevés misztikumot is, amit még a mozi javára lehetett írni. Na, persze ne számítsunk itt kidolgozott balladai homályra, de azért nem azonnal lehet kikövetkeztetni, hogy mi a helyzet ezzel a fenevaddal. Bár sajnos, sok időnek sem kell eltelnie. Vagy ha mégsem tisztázódik a néző számára az egész helyzet a film feléig, akkor az csak azért lehet, mert annyira unalmas, hogy képtelen lekötni az embert.
Ez egyébiránt így is van. A történet annyira ingerszegény, hogy kész csoda, ha ébren kihúzza a néző a produkció nem egész másfél óráját.
A szereplők is teljes mértékben tipikusak, képtelenek szimpátiát, vagy utálatot, bárminemű érzelmet kiváltani. A színészek teljesítményét firtatni nem is érdemes.

Végtelenül unalmas ez a film, egy kontármunka, amire az időt is kár volt rászánni, bár ha az embernek nincs semmi komoly szándéka, csak kikapcsolná az agyát és olyasmire van szüksége, ami nem veszi igénybe, akkor ez egy indokolt választás lehet, – több százezer hasonló társával egyetemben – mivel az egész felfogásához már egy-két szál neuron is bőven elegendő.
A készítők nem erőltették meg magukat, vagy egyszerűen csak ennyire tellett tőlük.