Silent Hill – A Halott Város

Azt hiszem, kevesen mondhatják el magukról, hogy nem mond nekik semmit a Silent Hill név. Vagy a Konami több részes, epikus horror játékát ismerik, vagy a filmet magát, esetleg a fülkápráztató és nagyon egyéni atmoszférájú zenéit.
Én is ismerem a játékot (bár nem vagyok nagy játékos, ezt mégis kipróbáltam) és anno, nagyon kíváncsi voltam a filmre is. Az első Hill-mozi azon kevés adaptációk egyike, amik elég jól hozták az eredeti világ hangulatát. És meg kell jegyezni, hogy a hangulat a fontos, mert a Silent Hill mindig is a hangulatával ragadta meg az embereket.

Ennek fényében meg kell említeni, hogy maga a történet – bár eredetibb és jobb a tucat moziknál – azért nem a legjobban kivitelezett. Természetesen más történetekből építették fel, ami erősen érződik az alkotáson. Az idegen tollak, a máshol már látott cselekmény vázak, azonos történések mindig kitüremkednek. Viszont egy-egy jobb húzással, a számítógépes technikákkal megteremtett, látványos és komor világ megalapozásával feljavították a végeredményt.

A történet szerint egy teljesen közönséges család gyermeklánya (Jodelle Ferland) egyre-másra emlegetni kezd egy település nevet. Ez Silent Hill.
Fura rajzokat készít, furán viselkedik és az aggódó anya (Radha Mitchell) úgy dönt, hogy kapja a gyereket és felkeresik ezt a titokzatos helyet. Természetesen élete legrosszabb döntését hozza, mivel a város múltja olyan sötét titkot rejt, egy olyan bűnt, ami felszaggatta a valóságot és utat engedett a pokol hatalmának, ami kihasználta a megnyitott átjárót és bekebelezte a városkát és annak lakóit.
Azóta a borús települést lezárták és alig téved oda valaki.
A kislány eltűnik mellőle, az aggódó anya pedig a gyermek keresésére indul, mely során feltárja a város titkát, megismerkedik a pokollal, a sötétséggel és a benne rejtező számos és sokféle borzalommal, miközben mindent megtesz, hogy megmentse a kislányát, akit a város mélyében megbújó fenyegető gonosz minden áron meg akar kaparintani.

A sztori alapja egy jó körítéssel ellátott anya-gyermek kapcsolat, ami ugyan nincs túlzottan kihangsúlyozva, de nem is szükséges ennél jobban. A történések, a remek hangulat, a kiváló, játékból átvett zenék és a látvány elviszi a hátán a filmet. Maga a sztori sem rossz, a nem túl eredeti mivolta ellenére. A kissé sablonos kezdésből egy elég mutatós végkifejletet kreáltak a készítők.
A rendező, Christophe Gans (ő a Könnyező harcos és a szintén jó hangulatú, ám nem epikus Farkasok szövetségének direktora, sőt a Nekronomikon – a holtak könyvének is lekoordinálta egy szegmensét, bár ez inkább bűn, mint erény…) és a forgatókönyvíró, Roger Avary (A vonzás szabályai, A fércember, Beowulf – a legendák lovagja) tisztességes munkát végeztek, mint horror, valamivel jobb a megszokottaknál. Ennek oka elsősorban a Silent Hill atmoszférában keresendő, illetve a szörnyek sajátos, rémisztő megjelenésében. Egyes jelenetek nagyon jól lettek megkomponálva, viszont számolhatunk üres járatokkal, tisztázatlan motivációjú és jelentőségű szereplőkkel.
Egy szóval: Nem tökéletes, de szórakoztató, borzongató a végeredmény. Többet képes felmutatni, mint a mostanság divatos horror mozik, melyek mind egy kaptafásak. A Silent Hill – Halott város sem az originál ötletek példatára, – ráadásul adaptáció – de eléggé megközelítette a játék közben, a zenék hallgatása közben megtapasztalt élményt. A folytatásánál, a Kinyilatkoztatásnál, mindenképpen jobb…

7

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.

További információ a formázási lehetőségekről