Bizony - bizony… ha az ember hozzá van szokva egy bizonyos színvonalhoz, bizonyos filmek esetén, akkor könnyedén érheti meglepetés.
Persze ez elég ritkán következik be.
Ebben az esetben viszont megtörtént, amiről sosem hittem volna, hogy előfordulhat. Egy tipikusan trash movie pozitív meglepetést okozott.
Sejtettem mit várhatok a filmtől, és bár gyökeresen nem tért el a valóság attól, amit vártam, mégis az Idegenek a pokolból egy tűrhető filmélménynek bizonyult.
Félreértés ne essék, ez a film attól még egy minimum költségvetésű, amatőr alkotás, de egyáltalán nem olyan rossz. Ha kapott volna egy kicsit jobb háttértörténetet, akár még jónak is nevezhetnénk, apró túlzással.

Az egész film egyetlen helyszínen játszódik, ami csak még jobban alátámasztja azt, ami e film sajátja. Valójában ez tetszett a legjobban, hogy milyen kevés dolgot használtak fel az elkészítéshez és mégis milyen eredményesen. Persze keretek közt…

A már említett színtér egy bevásárló központ, éppen éjszaka van, alig pár ember lézeng az üzletben, amikor is álarcos, fegyveres alakok rontanak be, akik elég különösen viselkednek.
Nem csak, hogy videón rögzítik az akciójukat, de nem érdekli őket se pénz, se egyéb. Keresnek valakit.
Vagy valamit. Mire kiér a helyi rendőrség túszokat is ejtenek, de a néző számára is megviláglik, hogy itt bizony valami komoly dolog húzódik a háttérben. A fegyveresek nagyon furcsán viselkednek, majd egyre kétségbeesettebbek lesznek, hiszen odavész az általuk „Látónak” nevezett társuk.
Így egy „fapados” módszerrel – ujj levágás - kezdik el kideríteni, hogy ki az, aki fertőzött…
A fertőzés egy idegen, nem a mi bolygónkról származó parazitát jelent, a megfogyatkozott csapat e lény keresésébe kezd, miközben a kint posztoló rendőrökkel is kezdeniük kell valamit.
Ám a földönkívüli szörnyeteg sem pihen ez idő alatt és tizedelni kezdi a túszok és túszejtők sorait, miközben további érdekességek derülnek ki a lényekről.
A mozi szokásos, nem meglepő csattanóval zárul, ám ez lényegesen nem ront rajta.

Ha abból indulunk ki, hogy ez egy gyenge próbálkozás, egy klisé film, egy B- típusú mozi, akkor ebből a szemszögből nézve egy tűrhető alkotással van dolgunk. A színészek ugyan nincsenek a helyzet magaslatán – elvégre javarészt alig ismert színészekről beszélünk -, de jól használták ki a helyszínt és valahogy a feszültséget is sikerült valamelyest ébren tartani.
Nem az a tipikusan unalmas produkció, még akkor sem, ha sablonos és helyenként ügyetlen.
Kifejezetten előnyére válik, hogy a szörnyeteget nem mutogatták orrba-szájba, többnyire nem más, mint a polc sorok között húzódó sötétben neszező fenyegetés, egy sziluett, egy hirtelen mozduló árnyék.
Csak a végén láthatjuk, és magán viseli az ilyen filmek minden sajátosságát, már ami a kinézetét illeti.
Ám ez még elnézhető a produkciónak. Nem hatásvadász, nincs tele művérrel, meg ostobaságokkal, viszonylag kevés hülyeséggel dolgoztak, nincsenek kirívó bakik és a karakterek is eléggé logikusan, emberien viselkednek, cselekednek. Ez sok trash film esetében nem mondható el.
Gyengeségei ellenére egy egészen jó kis film, egyszer mindenképpen érdemes megnézni, szinte aranyosnak nevezhető minimalizmusa, „gyermeki” esetlensége miatt.
Objektíven, egy ilyen típusú filmtől, ilyen lehetőségek mellett, szép teljesítményt nyújtott.