A film azzal kezdődik, hogy Meat Loaf – a neves énekes – tudatja velünk:

„ A tigris gonosz.”

Ekkor felszűkölt bennem egy halk hang: Jaj, csak ezt ne…!
E csíkos nagymacskát egy férfi vásárolta meg egy cirkusztól, mivel eltökélt szándéka, hogy Safari Ranch-ot építtet, ahová okvetlenül kell egy vérengző fenevad, néző csalogatónak.
Ez a férfi pedig a két főszereplő rühellt mostohaapja.
A főszerepekben egy testvérpár látható.
A nővért Briana Evigan alakítja, aki éppen egyetemre szeretne menni, de pénzügyi gondok lépnek fel és autista öccsét, Tomot (Charlie Tahan) sem hagyhatja magára.
A családi gondok, bajok ecsetelését jól elnyújtották, ezekből akad egyébként bőven: anyu halála, a mostoha apa viselkedése, pénzügyek, a testvér kérdése, stb.
Nagy nehezen rátérnek a mozi tényleges tartalmára, ami lényegében egy háromszereplős thriller – ha ideértjük a tigrist is. Ugyanis egy hurrikán miatt be kell deszkázni az összes ki-és bejáratot a házban.
Csakhogy a testvérek bent alszanak és valaki beengedi a ragadozót a házikóba…
Kettőt lehet találni, ki ez az egyén. Olyan, de olyan meglepő… nem, nem a Mikulás!

Megkezdődik hát a démoni bújócska a köztudomásúlag rém „gonosz” macsekkal. Ez egyébként nem is lett olyan rossz, hiszen feszültség teljes, helyenként izgalmas. Az ember azon kapja magát, hogy azon gondolkozik, vajon merre járhat a dög éppen. Nővér és öcsike eszét vesztve menekül a vérre éhes hústorony elől, miközben védekezni kényszerülnek, de a kijutásra is módot kell találniuk.
Igazából nem vészes a film, az ötlet is jó, hogy alig pár szereplős filmet forgassunk, egy helyen, összezárva egy nagymacskával.
Evigan kisasszony is egészen tűrhető alakítást nyújt, már a filmhez képest – mert azért el kell ismerni, a színvonal azért mégsem olyan túl magas. De természetesen ismét aprócska bugyiban és testre feszülő topban, teljes mellbedobással játszik…
Ám az autista fiút alakító, ifjú Tahan, valami elképesztően rossz, gyenge teljesítményt nyújt.
Legjobban persze a tigris játssza a szerepét (:D), szerencsére a készítők igazi állatot használtak a forgatáson, nem rontották el igénytelen CGI jószággal a filmjüket. Persze számítógéppel megkreált részek akadnak a moziban – szerencsére kevés – azok elég furán is mutatnak.

Simán egy közepesnél jobb filmről beszélhetnénk Carlos Brooks második rendezésével kapcsolatban, ha nem lennének
(a B-filmeknél szinte kötelező) benne hülyeségek.
Kezdjük ott, hogy addig oké, egy vérszomjas vadállat beszabadul egy lezárt lakóházba.
De mivel magyarázzuk meg a tényt, hogy elsőrangú, ahogy kiismeri magát az épületben, pedig sosem járt ott korábban. Mi több, annyira intelligens, hogy elrágcsálja a telefon zsinórt is…!
Az ajtókat halomra tördeli pillanatok alatt, de egy vékony kis gardróbszekrénnyel már nem bír el.
Az egyik pillanatban zseniális az állat, a következőben már-már szellemi fogyatékosként viselkedik. Nem voltak igazán következetesek a tigrissel kapcsolatban a készítők.
A film lényegében annyi, hogy a testvérek bemenekülnek valahova, a tigris meg rájuk töri, majd ez ismétlődik még párszor. Ez borzasztóan unalmasnak tűnhet, pedig nincs így.
Lehet a filmen szórakozni, van benne feszültség, és ha eltekintünk a hülyeségektől – amikből azért olyan vészesen sok nincs is – akkor egy egészen elviselhető mozi élményben lehet részünk.
Nem mondom, hogy kőkemény thriller, mert nem lenne igaz, de egyáltalán nem az igénytelen kategória. Azért mindezt figyelembe véve sem valószínű, hogy másodjára is megnézném.