Az első Silent Hill mozi nekem igen is, elnyerte a tetszésemet. Jó volt a hangulata, kellemesen borzongatott, bizarr volt és riasztó.
A sztori sem volt vészes, bár akadtak benne hiányosságok, felesleges sallangok, vagy felületes jelenetek, melyekben nem volt semmi célzatosság.
Mindezek ellenére egy szórakoztató mozi volt, ami folytatást kapott és az emberek (magam is) joggal bíztak egy ütős folytatásban. Nos, ez valamelyest (látvány terén) így is lett… de azért nem teljesen.

A két film kapcsolódik egymáshoz, bár annyira nem szorosan. Az első mozi után évekkel, vesszük fel a fonalat, amelyben Heather, (Adelaide Clemens) immár felnőttként menekül apjával, (Sean Bean) mivel a város és lakói a nyomukban vannak és vissza akarják vinni a lányt. Tehát kapcsolat van, tényleges folytatásról beszélhetünk, bár akad pár fura apróság. A főszereplőnk apjának neve nem azonos az első részbeli nevével – csak a színész azonos. A folytatás magyarázata, illetve maga a sztorija is elég kacifántos, belemagyarázós, esetlen. Nem valami kidolgozott és ez erősen érződik, mert a Kinyilatkoztatásban kevésbé jól megkomponált jelenetek vannak, a hangulatból megmaradt valami, de az is igen haloványan idézi az előzményt. A játék atmoszféráját pedig még kevésbé, bár egy-két apróságról a Silent Hill harmadik része juthat eszünkbe – a főszereplő kinézete, egyes helyszínek, stb.
Szerencsére a zenéket is meghagyták, amik esszenciális részletei voltak mind a filmnek, mind a játéknak.

A már említett történet szerint a lány, apjával együtt menekül a sötét múlt elől, ami már a Halott város határain túlról is kinyúlik utánuk. Így alakul, hogy Heather, egy iskolatársával (Kit Harrington) egyetemben futnak a gonosz lények és a városlakók elől, akiknek határozott tervük van a lánnyal, aki egykor a településen elszabadította a már egyébként is elszabadult poklot.
Menekülés közben groteszkebbnél groteszkebb dolgok történnek, ám a mozi egyértelműen ismétli önmagát, és sajnálatos módon felfedezhető, hogy rámentek a látványra, ami ezúttal sokkal jobban a „szemünk elé” van téve.
Meg ugye, 3D-ben ment a mozi, szóval…
Megint csak kaszálni akartak egyet, a mozikban jól is nyitott, de alacsonyabb költségvetését csak nagy nehezen hozta be és kellett hozzá a globális piac is.
A Michael J. Bassett (A végzet őrei, Solomon Kane) eddig csak B-filmeket rendezett és nem valami nagy sikerrel. A Solomon Kane ugyan egy jobban sikerült fantasy, ám ez a horror folytatás igazi kiugrás lehetett volna a direktor/szkriptírónak, de ő egy gyenge közepesnél többet nem tudott kihozni.
A dramaturgia is elég gyatra. Jól észrevehetően két részre oszlik fel a mozi – Silent Hill és nem Silent Hill - és az átmenet ügyetlenül lett megoldva.
Legjobban mégis a hangulat sínylette meg a folytatást, ami azért komoly baj, mert ezt volt az első résznek is az egyetlen igazi erénye.
A folytatásban, ha már csak ez megmaradt volna, a végeredmény lényegesen jobb is lehetett volna, de ebből hiányoztak azok az apróságok, amik megteremthették volna ezt a kiváló, borzongató atmoszférát.
Így csak egy gyenge második részről beszélhetünk, amire hamarosan senki nem fog emlékezni.