Nagyon bizalmatlan voltam a produkcióval kapcsolatban, hiszen az utóbbi évek nagy Marvel-dobásai rendre gyengén sikerültek – még az Amerika Kapitány adaptáció sem volt igazán erős. Abban a hitben néztem meg a filmet, hogy ez sem lesz más, mint egy újabb kókány adaptáció, amit összeokádott pár alak, teletömve CGI-csodákkal, hogy kaszáljanak egyet, kihasználva a tényt, hogy a szuperhősök rajongói kortól-nemtől függetlenül be fognak ballagni a mozikba, sőt később megveszik a DVD-t is.
De ezt a DVD-t még én is megvenném…

Whedont eddig főleg a vámpír témájú sorozatairól ismerhettük, – Buffy, a vámpírok réme/Angel –
de ott van még az egy évad után megbukó, ennek ellenére jónak tartott Firefly, vagy a kétévados Dollhouse is.
Whedonnak ez volt az első igazi próbálkozása Hollywoodban, a szintén idei Cabin in the woods-on kívül (amit szintén jónak vélnek).
Tehát idén kettőből kettő…

Ám a témánk most ez a film, ami választott főszereplőihez mérten nagyszabású, gigantikus, intenzív élményt nyújt. El kell ismerni, hogy a rendező érzéssel és tisztelettel nyúlt a témához és olyan filmet készített, ami egy képregény hangulatát idézi. Valódi Marvel, ami az ügyesen, bár nem klisék nélkül megírt forgatókönyvnek is köszönhetően vált azzá, ami.

A sztori – a Bosszú angyalaihoz mérten – egy szimpla világmegmentés, annak minden jellemzőjével.
A két és félórás történet azonban szépen bontakozik ki, nagy fordulatoknak híján van, de egy tisztességes munka eredménye, amin meglátszik a belé fektetett idő és energia.
Ez is a szereplők felvezetésével veszi kezdetét, annak ellenére, hogy többjüknek van saját mozija, némelyeknek több is, (Hulk, Vasember) míg mások pár pillanat, vagy perc erejéig tűntek fel e filmekben.
Ilyen például Sólyomszem és a Fekete özvegy, e kettő egyébként a Bosszúállókban is inkább mellékesebb karakter, de a film egyik legnagyobb erénye, hogy az összes szereplőnek van helye benne, vészesen egyikükre sem koncentrál jobban, (kivéve Vasembert – de hát, őt Downey Jr. alakítja… - az összes karakter lényeges, egyik sem fontosabb, mint a másik.
Sőt, még a humort is helyén kezelték – ebben főleg Stark (Robert Downey Jr.) jár az élen, de a poénok egyáltalán nem infantilisek, ezek is a képregények stílusát idézik.

A történet szerint az előrelátó Nick Fury (Samuel L. Jackson) korábban kísérletezett egy hőscsapat összehozásával. Ennek most viszont valóban eljött az ideje, mivel Loki (Tom Hiddleston) visszatért a Földre. Természetesen azért, hogy leigázza az emberiséget, mindebben egy idegen faj is a segítségére van, az univerzum távoli csücskéből. Ezt egy nagyhatalmú tárgy, a Tesseract (Kozmikus kocka) segítségével éri el.
A terve egyszerű, és ördögi – ám tapasztaltabb filmnézőket nem lephet meg vele.
Whedon ügyesen hozza össze a szálakat.

Összeszedik a hősöket: Amerika Kapitányt (Chris Evans), Vasembert, Sólyomszemet, (Jeremy Renner) a Fekete özvegyet, (Scarlett Johansson) Thort (Chris Hemsworth) és Bruce Bannert, vagyis a Hihetetlen Hulkot (Mark Rufallo).
Mindegyik karakternek meg van a maga története, egyedül Sólyomszem nincs igazán kifejtve, ellenben a Fekete özvegy és a Hulk
– főleg ez utóbbi – egyfajta egyszerűsített, ám nem vészesen kidolgozatlan drámai szállal színesíti a történetet. Amiben egyébként a Banner/Hulk duó vívódása jól sikerült bemutatni, de legjobban mégis a zöld monstrumtól való rettegést sikerült jól a sztoriba ágyazni.
Ebből a szempontból Hulk központi karakter, kinek elszabadulásától mindenki tart.
És okkal, mert amikor Bannerben felhorgad a harag, akkor kő kövön nem marad, ahogy az a Marvel-univerzum talán legerősebb és legpusztítóbb karakteréhez illik. Végre valaki jól nyúlt Hulk karakteréhez.
De Whedon nem csak ebben alkotott nagyot.

Úgy szerepeltet több, egyenként is figyelemfelkeltő karaktert, hogy egyik sem kap lényegesen nagyobb hangsúlyt, és előtérbe helyezi az Angyalok legfőbb erényét (a képviselt irdatlan hatalmon túl), ami nem más, mint az összehangolt csapatmunka.

Ám ahogy az lenni szokott, a kezdet nem zökkenőmentes, ám végül a hősök felülemelkedve önmagukon, az emberiség védelmének szentelve magukat, önzetlenül és áldozatkészen szállnak szembe az idegen lények inváziójával, ami a végső pusztulással fenyeget.

Az alkotás legelejétől eltekintve az egész egy intenzív cselekmény folyam, ami egyetlen brutális csatában összpontosul, ami nem akármilyen izgalmakkal és látvánnyal varázsolja el a nézőket.
Az egész sztori érezhetően halad egy bizonyos csúcspont felé és ez a pont valami katarzisfélében végződik.
Igazából nincs itt már miről értekezni tovább:
Whedon kifogástalan munkát végzett, nem volt könnyű dolga (részben) a rengeteg szereplő miatt, de jó (ha nem is sablonmentes) történettel állt elő, amiből aztán egy igazán élményszámba menő, vérbeli popcorn mozit forgatott. Nem váltja meg a világot, nem gondolkodtat el, de tisztességes szuperhőssztori. Nagyszabású, túlzásokkal dolgozó, de élvezetes és szórakoztató, mindezt megtámogatva olyan látványvilággal, ami ugyan már tökéletesen megszokott manapság, de ha emellé kapunk némi tartalmat is, akkor mindjárt másként fest a dolog. Nem válik üressé és átlátszóan célorientálttá a CGI-varázslat, egész egyszerűen a történet részeként funkcionál.

A Bosszúállók – általam - leginkább kifogásolható hibája, hogy a Bosszúangyalok népes seregletéből a lehető legérdektelenebb szereplőket válogatták ki – eltekintve az alaptagoktól (Thor, Amerika Kapitány, Vasember) és Hulktól, aki nagyon jól illeszkedik a történetbe. A leginkább helyén kezelt karakter, még a kiemeltebb Starknál is jobban tetszett. Sajnáltam azonban, hogy Amerika Kapitány valamivel jobban háttérbe szorult, annak ellenére, hogy ő a csapat vezére. Az is igen sajnálatos, hogy kedveltebb szereplők nem kerültek be a filmbe. Na, majd a folytatásban…
Ami vélhetően lesz is, hiszen a mozi irdatlan siker, egyébként nem méltatlanul.
Reméljük abban már jellegzetesebb Bosszúangyalok is helyet kapnak és, hogy a Marvel ismét Whedon kezébe adja a karmesteri pálcát.