Aki találkozott már Poe munkásságának egyes darabjaival, annak ismerősek lesznek az utalások, akik viszont nem ismerik a filmben említett írásokat, azok se essenek kétségbe. A művek ismerete nélkül is élvezni lehet a produkciót.
Bár az élményhez szorosan hozzátartozik ezek ismerete.

Poe szerepét John Cusack kapta, aki nem remekel ugyan, de tisztességesen alakítja a magába roskadt, iszákos és kiégett, múzsája által került írót.
Én ugyan nem így képzeltem el egyik kedvenc írómat és talán Cusack sem a megfelelő módon közelítette meg a figurát, de azért nem annyira vészes a helyzet.

Nehéz a tollforgatók sora és főszereplőnk is küszködik. Nincs pénze, kerüli az ihlet, az újságok nem kapkodnak érte.
Szeretné elvenni az egyik helyi nemesember lányát, (Alice Eve) az apa ki nem állhatja a lecsúszott költőt. Életben gyökeres változást hoz egy gyilkosságsorozat, melynek végrehajtója az ő munkái alapján végez az emberekkel.
Ráadásul olyan emberekkel, akik utálják Poe-t, vagy hátráltatták munkásságát.
Ő is gyanúba keveredik, de végül felkérik, hogy segítse a rendőrség munkáját.
Egy nyomozó (Luke Evans) társául szegődik és együtt erednek a sorozatgyilkos nyomába.
A gyilkos legismertebb művei alapján végez az emberekkel. Találkozhatunk A Morgue utcai kettős gyilkossággal, A kút és az ingával, A vörös halál álarcával, Marie Roget titokzatos eltűnésével, vagy az Áruló szívvel. A gyilkos ráveszi Poe-t, hogy krónikása legyen az eseményeknek és megírjon mindent, ami történik. Egyfajta párbaj ez kettejük közt.
Ezt úgy sikerül, hogy elrabolja szíve választottját.
De beteges motivációjára csak a legvégén derül fény…

Nyomokat hagy az utána kajtatóknak, mely elvezetheti őket a túszához. A mozi e része elég jól kivitelezett, egyetlen dolog zavart. Hiányoltam a sötétséget, a misztikumot, a homályt.
Nem nyomaszt a film, pedig ez igazán elvárható lett volna, pláne témáját tekintve. Olyasmire számítottam, mint
A pokolból című film volt, de ez ahhoz képest gyerekmese. Nagy kár, mert sokkal komorabb atmoszférával el lehetett volna feledtetni a történet apróbb egyenetlenségeit. Bár igazság szerint ezek még így sem olyan szembeötlőek.
Az alkotás le tudja kötni a nézőket, de Poe munkásságát alapul véve, azért jócskán elmarad az elvárhatótól.
Nem nagyon borzongat, érdekes ugyan, de izgulja ki magát az ember alsójából.
Nyelvezetén is lett volna mit javítani, mert egy-két kifejezés nem illett a korba, sőt az újságok címlapján virító hatalmas ’Serial killer’ (vagyis Sorozatgyilkos) felirat is téves, hiszen ez a kifejezés csak a 20. században találtatott fel.

Ettől függetlenül, tényleg nem rossz a film, határozottan szórakoztató – kis hibáitól eltekintve – ám mégsem vállalnám az ismételt megnézését.
Nincs benne semmi, ami miatt az ember arra vágyna, hogy még egyszer leüljön elé.
Ötletes, a Poe örökség jellegzetes ízt ad neki, de akkor is csak egy hétköznapi munka, ami javarészt kliséken alapszik. Ezen még a többször elhangzó idézetek sem javítanak.
Viszont jó sok magyar vett részt az elkészítésében, számos honfitársunk neve díszeleg a stáblistán.
Azért jó moziban is benne van a kezünk, nem csak borzalmakban.
A film végeztével én még várnék a kikapcsolással is mert a stáblista előtti vége főcím igazán látványos és az Unkle zenekar remekül eltalált dala, a Burn my shadow még élményszámba megy.