Már megírtam véleményem Statham tavalyi produkciójáról, A biztonság zálogáról.
Úgy voltam vele, ha már megnéztem azt, akkor már miért ne nézném meg ezt is, aztán duplába kirakom őket. Ennek eredményeként látható fenn a két kritika, mely kettő közül ez a jobb.
Talán azért mert ez egy regény adaptáció? Még pedig annak a Ken Bruen regényének megfilmesítése, akinek a London Boulevardot is köszönhetjük. Hamisítatlan angol nyersesség, némi akció, és egy bűnügy, ami során egy beteg elméjű rendőrgyilkos nyomába erednek.

Hová tegyem ezt a filmet? Ez volt az első gondolatom, amint befejeztem.
Sok mindent felvonultat ez a mozi, Andrew Dominik rendező nem kontár módjára nyúlt George V. Higgins könyvéhez, melyből e szkript íródott, egyébként szintén általa. Ebből ki is derül, hogy Mr. Dominik valamit nagyon jól lát, de a rendezéssel még akadnak gondjai, mert a fő gond, hogy nem derül ki, az alkotás mondanivalója. Ebben a cím sem segít. Óvva intenék bárkit is, hogy előzetes következtetéseket vonjon le, várjon valamit a filmtől, mert 100%, hogy csalódni fog. Az Ölni kíméletesen egy kicsit ilyen is, olyan is.
Emiatt vált olyan semmilyenné.

A méltatlanul mellőzött Woody Harrelson ismét megmutatta, hogy képes egyedül is elvinni egy filmet a hátán. Ismét együtt dolgozva Oren Movermannel
(A harcmező hírnökei) egy nagyon kemény drámát hoztak össze, ami ugyan az előzetesből nem derül ki, viszont aki megnézi a mozit, betekintést nyerhet egy kétes értékrendű rendőr életébe és bukásába.

Ha csupán egy tűrhető filmre van szükséged, ami nem veszi igénybe túlzottan az agytekervényeidet, de nem is sületlenség, sőt módjával még izgalmas is, akkor ez a fim tökéletes választás. Nem az a típus, amit még az unokáinknak is mutogatni fogunk, de egy kellemes, nyugodt délutánra, vagy egy meló utáni lazításra több mint alkalmas.