Alex Cross

James Patterson Cross-köteteiből már készült pár film,  A pók hálójában, vagy
A gyűjtő Morgan Freemannel és egészen tisztességes darabokról van szó.
Az új Cross filmet Rob Cohen rendezte, aki több jól sikerült akció mozit is koordinált már, mint például az XXX, de ennél a filmnél valami kis krimi-thrillert kellett volna összehozni.
Önmagában az akció kevés, mi több, nem is illik a képbe.


Nem olvastam Patterson műveinek egyikét sem, de maga a film, illetve inkább az előzetese egy érdekes filmélménnyel kecsegtetett. Ez nem lett éppen így, de nem is csalódtam olyan vészesen nagyot. A történet nem is lett volna rossz, ha egy kicsit jobban megírják, ha rendező tudja, mit akar csinálni és ha a főszereplő nem Tyler Perry. Őt korábban még semmiben sem láttam, de ha más szerepeiben is ilyen üres volt, akkor azt hiszem nem is vesztettem semmit.
Nem tudta megragadni a főhős jellemét és képtelen volt bemutatni azt a nézőknek.
Cross egy pszichiáter, aki emellett nyomozóként is dolgozik. Már az elején jól felfényezik nekünk a figurát. Kiderül, hogy mekkora ász, aki fél lábbal már az FBI kötelékébe tartozik, ám ekkor közbe jön egy ügy, melyben sorban halnak az emberek. Az eleinte sorozatgyilkosnak tűnő alakról azonban megtudjuk, hogy valójában egy bérgyilkos, aki a Picasso (Matthew Fox) névre hallgat.
Nos, nem csak ezt tudjuk meg róla, hanem gyakorlatilag mindent. Cohen nem rejtegetett semmit, nem bajlódott holmi misztikus homállyal.
Mindent az elejétől kezdve letisztázott.
Ez sem lett volna baj, ha fenn tudja tartani a gyilkos utáni vadászat izgalmát, az intellektuális adok-kapok feszültségét. Ám ez nem sikerült.

Pedig Fox a maximumot kihozta a figurájából, egyedül az ő játékát érdemes kiemelni. A rogyott agyú bérgyilkosunk kinézi magának Cross-t és rászáll. Megkörnyékezi őt magát, a családját, a csapatának tagjait, akiket szeret. Ez a fajta „Szenvedj!”- játszma nem új dolog, többször alkalmazták már a filmtörténelemben. De most nem jöttek ki jól belőle.
A két karakter kergetőzése hatástalan, nélkülözi a feszültséget, Picasso tettei nem váltják ki a nézőből és a főszereplőből sem a kellő hatást. A szenvedés lenne a lényeg, de ezt nem látjuk.
Volt lehetőség személyiségek mélyére merülni, pszichothrillert forgatni, de ezt elbaltázták.
E szempontból rém gyenge a mozi.

Cross persze a maga kezébe veszi az ügyet – szóval a szokásos és ezerszer lenyúzott bosszúállós mintát is megkapjuk – és a gyilkos után ered, hogy elégtételt vegyen rajta.
Azért persze némi nyomozást is tapasztalhatunk a szereplő részéről, hiszen foglalkoznak olyan kérdésekkel is, miszerint: Miért érkezett a bérgyilkos? Illetve, hogy ki állt az egész mögött?
Végül azonban ez nem is lesz lényeges, mert az egészet egy akciókkal nem túlságosan telenyomott, gyengécske krimivé teszik a múló percek. Aki félidőnél nem kapcsolja ki, annak valamennyire tetszeni fog. Tekintve, hogy a vége miatt értékelhető jobbra a mozi, a kamerarángatások ellenére.
Viszont akkor is el kell ismerni, hogy ez egy gyenge próbálkozás volt.

4

Új hozzászólás beküldése

A mező tartalma nem nyilvános.

További információ a formázási lehetőségekről