Kérdezhetnénk, mégis mitől más ez, mint a sok más hasonló témájú alkotás? Erre a válasz egyszerű:

Woody Harrelsontól.

Ez a színész egy istenadta tehetség és a korral csak egyre jobb lesz. Nem kap szerepeket igazán „nagy” filmekben, de rendre beválaszt ehhez hasonlóan kiváló alkotásokba és a maga teljesítményével emeli a minőségüket.

Moverman összeállt James Ellroy-al (Az utca királyai, Fekete Dália) és a valós Rampart-botrányra alapozva kőkemény drámát készítettek, amit egy az egyben ráhagytak a főszereplőre.
Harrelson egy vitatható életszemlélettel bíró, régimódi rendőrt alakít, aki kemény és kíméletlen a munkájában, de mégis a rend oldalán áll. Meg-megbillenve egyensúlyozik a bűn és a törvény vékony mezsgyéjén, míg szépen lassan át nem csúszik arra az oldalra, melynek üldözésére felesküdött.
Egy mocskos zsaru, aki valahol mélyen mégis tartja magát valami etikához. Ezt a finomságot, talán Harrelsonon kívül senki nem tudta volna érzékeltetni.
Első ránézésre taplónak is nevezhetnénk a fő-anti-hőst, ami végső soron helyt is állna, azonban van egy halovány aspektusa a jellemének, ami azt sugallja, hogy tisztában van azzal, hogy amit tesz helytelen és a maga módján igyekszik tisztességes is maradni. Ám a karakter önpusztításra van ítélve.
Önmaga ellen hadakozik és el is veszíti a csatát.

Harrelson veterán a rendőrségnél, kemény, durva alak, aki többször állt már emiatt bíróság előtt.
Otthon azonban más a helyzet. Pontosabban fura, hiszen együtt él két feleségével, az egyik csak volt és a kapcsolatokból született gyerekekkel. Ráadásul a nők testvérek. Cifra a helyzet, nem is teljesen feszültségmentes a kapcsolatuk, ez viszont csak tovább romlik, amikor a férfi elkezd lecsúszni a lejtőn.
Rajtakapják, ahogy túlzott erőszakot alkalmaz az utcán és az érlelődő botrány során nagyobb figyelmet kap a rendőri brutalitás. Előtérbe kerül és egyre jobban úgy állnak a dolgok, hogy bűnbakot csinálnak belőle. S ha ez nem lenne elég, még otthonról is kidobják. Felfoszlik az életének minden részlete, kicsúszik a lába alól a talaj és teljes zavarodottságában az italba, a kábítószerekbe és bűnbe menekül.
Kapálózik, hogy helyrehozza a dolgokat, mind otthon, mind a munkahelyén, de bukásra van ítélve, csak ő nem hajlandó belátni. Tragédiája abban áll, hogy mélyen tudja, hogy nem a helyes megoldásokat választja mégis az önpusztítás és a bűn ösvényén jár, mert a futóhomok, melybe önként lépett, más kiutat nem kínál. Minden próbálkozása kudarcba fullad, egyre mélyebbre süllyed és minden tette csak még tovább ront a helyzetén.

Harrelsonnak nagyon jól állt a szerep és ki is hozta belőle a maximumot. A munkáját azonban nagyban segítették a komolyabb nevek, mint Sigourney Weaver, Anne Heche, Cynthia Nixon, Ben Foster, Ned Beatty, Steve Buscemi és Jon Bernthal a Walking Deadből.
Azonban ez mit sem változtat a tényen, hogy ez a jó öreg Woody mozija. Rászabták és ő elképesztően nagyot játszott. Egy összességében nem is túl érdekes témájú alkotásból kőkemény pokoljárást varázsolt. Ez főleg az ő érdeme, de Moverman, akivel együtt dolgozott A harcmező hírnökeiben is (Oscar jelölés a szkriptért) és Ellroy hozzátette a magáét. Kihagyhatatlan a mozi.