Az egyik legsikeresebb színész nemcsak az Egyesült Államokban, hanem világszerte. Producerként és színészként is megállja a helyét, ráadásul filmjeivel több százmillió dollár gázsi részese lehetett. A sors fintora, hogy eddig sok Golden Globe-díjat zsebelt be, ám az Oscar-díj átadókon csak a jelölésig jutott, megnyerni még nem sikerült számára az értékesebb kitüntetést. Manapság Tom Cruise változatlanul jó filmekbe nyúl bele, így van ez a Jack Reacher című produkcióval is, amely 2012-ben került a mozikba. Természetesen akciófilmről van szó, amely véleményem szerint mintha Cruise tipikus karakterére, stílusára lett volna szabva. Ez természetesen nem teljesen igaz, egyszerűen a már számtalanszor levetített kliséket, a lövöldözésektől az autós üldözésekig a tipikus akciófilmes elemeket láthatjuk újra és újra ebben a filmben is. A neves színész fantasztikus képessége, képzettsége mellett a már jól ismert nagymenő dumája is szerepet kapott. Szerencsére a verekedős jelenetek nem túlzóak. A bunyózást látványosan adják elő, a főhős is többször kapja a pofonokat, és nemcsak adja.

Az operatőri munka, a zeneválasztás, a vágás, a sztori, a történet összefűzése minőségi, a jelenetek élvezhetőek, könnyen illeszkednek egymáshoz. A cím nem igazán fantáziadús, bár ez nem éppen nagy negatívum. Tovább erősíteném azonban a pozitívumokat, van belőlük bőven. A sztori alapszerkezete szerint a nyílt utcán, egy elvetemült gyilkos mesterlövész puskával, hidegvérrel gyilkol meg öt embert. Látszólag fontosabb célja nem volt a mészárlásnak, ám ahogyan az a régi Columbo sorozatokban is lenni szokott, az ügy felgöngyölítésével nagyban változik a kép, és lassan fény derül a tettes személyére is. Ritka esetek egyike, amikor a főhős, Tom Cruise nem egy akció közepén csöppen bele a történetbe. A nyilvánosságtól elzártan, vagy inkább szabadabban élő egykori katonát, Jack Reachert kéri a gyilkossággal megvádolt, korábban az amerikai hadseregnél tevékenykedő James Barr a különös eset megoldásához. A szálak nem egy egyszerű, gyakorlat, szolgálat utáni elmeháborodáshoz vezetnek, hanem talán egy nagyobb összeesküvés-elmélethez.

A sztori előrehaladtával a karakterek kiléte, szerepe is meglepi a publikumot, a produkciót fordulatok teszik izgalmassá. A védőügyvédet játszó szépséges brit színésznő, Rosamund Pike véleményem szerint rendkívül kifinomult arcmimikájával olykor a túlzott meglepettséget érzékeltette, máskor pedig valahogy nem éreztem hitelesnek az alakítását, az adott szituációt rosszul kezelte. A színészek közül két jól ismert öreg motoros, Werner Herzog, valamint Robert Duvall is feltűnik. A rendező, Christopher McQuarrie stábjával jó filmet alkotott, bár az akciófilm műfajába nem szokás 130 perces játékidőt erőltetni. A fordulatok közben az egyes események néha indokolatlanul lelassítják a történetet. Összegezve a film élvezhető, és legalább egyszer érdemes megnézni. Az akciófilm több más műfajt is rejteget, egy kis komikum, illetve egy kis krimi is került a gépezetbe.