Az IMDB top 10 hétvége következő versenyzője a nagyon előkelő 5. helyen áll a kiválóbbnál kiválóbb filmek csarnokában. Régi nagy klasszikus, amely Olaszországban látta meg a napvilágot még 1966-ban. Már nem ma volt, ugye? Mindez semmit sem befolyásol, hiszen örök értékű mozi készült Sergio Leone rendezésében. Az azóta már jobblétre szenderült western műfaj egyik kiemelkedő képviselője. Még a mai kor gyermekének is kiváló szórakozást nyújt.

Tovább...

Nem lehet véletlen az IMDB 8.9-es osztályzata, amivel a Jó, a Rossz és a Csúf felkapaszkodott az 5. helyre. Eddig a percig pontosan 158 032 szavazatot kapott a rajongóktól. A top 10-es listán ez a második legrégebbi film.

A három címszereplő (sorrendben): Clint Eastwood, Lee Van Cleef és Eli Wallach. Közülük már csak Eastwood és Wallach vannak életben. Érdekesség, hogy a kiválóan játszó Eli Wallach még mostanában is szeret filmekben szerepelni, annak ellenére, hogy már betöltötte a 95. életévét. Ha minden igaz, legutóbb a Szellemíró című filmben jutott neki egy apróbb szerep.

Visszakanyarodva a Jó, a Rossz és a Csúfhoz, ki gondolná, hogy ez a páratlan alkotás mindössze egyetlen díjat „nyert”. Azt sem maga a film kapta, hanem Clint Eastwood egy második hellyel büszkélkedhet alakításáért.

Pedig a látvány, a zene és a színészek játékai utánozhatatlanok. Engem lenyűgözött a film hangulata és látványvilága. Főleg az akkori technikához képest. A szinte teljesen kihalt western műfaj egyik legstílusosabb képviselője mindenképpen ez a mozi. Sergio Leone nagyon eltalálta a hangulatot, annak ellenére, hogy közel sem ilyennek kell elképzelni az 1800-as évek végi vadnyugatot.

Nem mehetünk el szó nélkül a zene mellett sem, amelyet a hihetetlen Ennio Morricone szerzett. A film élménye nem lehetett volna teljes a kiváló mizsikák nélkül.

Néhány mondat a történetről annak, aki nem ismerné.

3 férfi történetét mesélik el nekünk, akiket összeköt valami. A pénz iránti vágy. Pontosabban mindhárman a konföderáció elásott aranyára pályáznak. Mindegyikük más jellem és karakter, csupán az életmódjuk teszi őket hasonlóvá. Az útjaik keresztezik egymást és csak együtt juthatnak el az aranyhoz. Persze az osztozkodás nem megy felhőtlenül. A főszereplők jó alapos bemutatása nem marad el, minderre lehetőséget ad a 166 perc játékidő. Bár ennél hosszabb verziók is léteznek, de hivatalosan ilyen hosszúságúra vágták a filmet.

Még egy kis adalék az új kor gyermekeinek, hogy megértésék a régebbi időket. Noha 1966-ban készült el ez az alkotás, december 23-án mutatták be Olaszországban és már december 29-én megtekinthették az amerikai mozirajongók is, Magyarországra csak 1979 novemberében jutott el.

Összességében egy hatalmas klasszikus, amely páratlan hangulatával, lenyűgöző zenéjével és kiváló színészeivel képes belopni magát az emberek szívébe. Azt hiszem sokan közülünk időről időre leveszik a polcról a kazettát vagy DVD-t és nosztalgiáznak egyet régmúlt egyik legjobb filmjén.