Hófehér és a Vadász (Snow White and the Huntsman)
2012 Hófehérke éve volt. A népszerű mesét kétszer is feldolgozták idén
– de minek? – és a két adaptálás közül ez volt a komolyabb, hollywoodibb verzió. Nagyobb nevek, nagyobb látvány, nagyobb csalódás.
Igaz, hogy a Tükröm, tükröm elég bugyuta egy mozi, de jobban tetszett, mint ez. Hogy miért?
A történetet mindenki ismeri, nem szükséges bemutatni.
A Gonosz mostoha (Charlize Theron) elveteti magát a királlyal és kiépíti zsarnoki uralmát a palotában.
A király lánya, Hófehér – most már nem is Hófehérke? – pedig a toronyba zárva senyved. Ez meg is látszik rajta, hiszen olyan sápadt, mint ha Kirsten Stewart most szabadult volna az új Alkonyat mozi forgatásáról. Egyébként az alkotás egyik legnagyobb hiányosságáért éppen ő okolható.
Egyszerűen alkalmatlan a szerepre. Nem is tartom jó színésznőnek, ezt számtalanszor bizonyította már.
Ezt a szerepet sem tudta a magáévá tenni.
Annyira szürke, hogy az már szembántó.
Semmilyen a figurája, pedig hát neki kellene a Nagy lázadás vezetőjének lenni, nagy harcosnak, aki megtöri népe rabigáját. De egész végig nem több mint egy szenvedő arcú, szenvedélytelen kislány, akin röhejesen áll a vértezet. Annyira gyámoltalan és beteges kinézetű, hogy szerintem a hófehér szarvas is merő aggodalomból sétált oda hozzá…
Arról nem is beszélve, hogy az egész sztori lényege az lenne, hogy az öregedéstől betegesen félő királynő a lány tiszta szívét akarja, hogy örökre fiatal maradhasson.
A szépségét akarja és a tükör meg is mondja neki, hogy:
„Szép vagy, szép vagy, de Hófehérke százszor szebb nálad.”
A mozi itt erősen megbicsaklik, mert aki szerint Stewart szebb, mint Theron, az ballagjon el orvoshoz.
Lehet, hogy Theron már nem mai darab és sok rajta a vakolat, de kisugárzása van. Ellenben ugyanez nem mondható el Stewartról, aki csak egy megnyúlt arcú, sápadt kislány.
Ettől fogva kicsit ellentmondásos, amit a filmben mondanak:
„A legszebb vére töri meg a varázst.”
A forgatókönyv teljesen szimpla.
Hófehér elszökik, hogy ne egyék meg a szívét.
A Vadászt küldik utána, (Chris Hemsworth) aki szövetkezik a lánnyal és pár törpével, hogy megdöntsék a királynő uralmát. Ennyi és Pont.
De kapunk egy kiforratlan és nem is egyértelmű szerelmi háromszöget. A végére egy epikus küzdelmet, amiben Hófehér úgy szaladgál a majdnem teljes lovagi vértezetben, mint a kisangyal.
Egyik pillanatról a másikra remek harcos is vált belőle. Egyébként a moziban számtalan ilyen felháborítóan ügyetlen és hirtelen átmenet van. A szereplők ránézésre megállapítják a mocskos, sápadt, esetlen lányról, hogy királyi vér folyik az ereiben és, hogy küldetése van.
Ugyanígy átmenet nélkül válik a felkelés vezetőjévé is.
Jól láthatóan nem csak Stewart borzasztó játéka miatt hiteltelen az egész. Ki hinné el róla?
Az a bizonyos almás rész is erősen sántít. Hófehér meghal az almától, ami mögött igen erős fekete mágia áll, de beszélnek hozzá egy kicsit, és hipp-hopp feltámad.
Ezekből az apróságokból látszik mennyire toldozott-foldozott a forgatókönyv.
Ezzel párban a már megrögzötten elnagyolt szerelmi szál és a háttértörténetek is csak tovább erősítik a hiányérzetet. Minden karakternek meg van a maga drámája. Ebből egyértelműen a királynő a legkidolgozottabb. Tekintetbe véve, hogy nem ő a főszereplő, ezt még tisztességesnek is nevezhetjük.
Ám Hófehér – annak ellenére, hogy ő a címszereplő – elég harmatos. Bár ez főleg az őt alakító színésznő számlájára írható. De a legszembántóbb talán mégis a Vadász karaktere.
Ő teljesen felesleges. A háttér drámája (elvesztett feleség, de tipikus…) felületes, a szerelem terén nem számításba vehető, de legalább is érthetetlen a szerepe és a történet szempontjából sem lényeges.
A legszörnyűbb az, hogy a karakter nélkül is simán elfut a sztori, teljesen jelentéktelen, ergo felesleges a figura.
Mindez az erősen bukdácsoló produkció úgy ér véget, hogy sejteni lehet (és sajnos lesz is) egy folytatás.
Az egész alkotásból csupán Theront lehet kiemelni és kell is. A színésznő elképesztően jó teljesítményt nyújt. Remekül áll neki a figura, és a látványvilágon kívül (170 millából azért már ki lehet hozni valamit) nincs is más említésre méltó az egészben.
A film rendezését Rupert Sandersre bízták, akinek ez volt az első mozija. És ez meg is látszik rajta.
A Hófehér és a Vadász egy felejthető, ötlettelen átdolgozás, hatástalan és sablonos jelenetekkel tarkítva, ami ugyan tökéletesen követi a mai mozis trendet, de nem éri meg egy mozijegy árát.
Az a bizonyos almás rész is
Az a bizonyos almás rész is erősen sántít. Hófehér meghal az almától, ami mögött igen erős fekete mágia áll, de beszélnek hozzá egy kicsit, és hipp-hopp feltámad.
Ezekből az apróságokból látszik mennyire toldozott-foldozott a forgatókönyv. -- Annyit fűznék hozzá, hogy ha láttad a filmet tudnod kéne, hogy nem a bezsélgetéstől támadt fel a lány.. Az igaz szerelem csókja mentette meg.
Új hozzászólás beküldése