rendező: Zack Snyder
forgatókönyvíró: David S. Goyer, Christopher Nolan, Joe Shuster, Jerry Siegel
operatőr: Amir Mokri
zeneszerző: Hans Zimmer
producer: Christopher Nolan, Charles Roven, Deborah Snyder, Emma Thomas
vágó: David Brenner

szereplők:
Henry Cavill (Clark Kent / Superman)                        Amy Adams (Lois Lane)
Russell Crowe (Jor-El)                                                       Kevin Costner (Jonathan Kent)
Diane Lane (Martha Kent)                                                Michael Shannon (Zod tábornok)                                    
Dylan Sprayberry (13 éves Clark Kent)                          Christopher Meloni (Hardy ezredes)
Cooper Timberline (9 éves Clark Kent)                           Antje Traue (Faora-Ul)
Laurence Fishburne (Perry White)                           Ayelet Zurer (Lara Lor-Van)

Az 1978-as Superman film után Az acélember története és szerkezetépítése már nem okoz túl nagy meglepetést. A film a megsemmisülés szélén álló Krypton bolygó bemutatásával kezdődik, ahol még az utolsó pillanatban is belpolitikai viszályok uralkodnak, ami emberivé és átérezhetővé teszi a távoli bolygón élők helyzetét. A káosz kellős közepén születik meg Kal-El, akibe apja beletáplálja a fajtája fennmaradásához szükséges információkat, majd a biztonságot jelentő Föld nevű bolygóra küldi egy űrhajóban. A lenyűgöző számítógépes látványelemek már az elején a fotelekhez szegezik a nézőket.

A következő kb. egy órában egy éles váltást követően hősünket harminc egynéhány évesen láthatjuk viszont. Ekkor tudatosul bennünk, hogy falshbackről, vagyis visszaemlékezésről van szó. Ekkor már kicsit kezdtem aggódni, hiszen ez könnyen a film vesztét okozhatja. Kal-El földi nevén Clark Kent próbál hétköznapi életet élni, de a mássága miatt folyamatos küzdelem az élete. Hamis személyazonossággal költözik egyik településről a másikra, hiszen ekkor még titkolja a kilétét, így amint segítő szándékkal használja a képességét, már pakolhat is. Ennek köszönhetően a film kicsit akadozik. Az emlékein keresztül láthatjuk gyerekkorától egészen felnőtté válásáig, megismerhetjük a nevelőszüleit és átérezhetjük az őket összetartó erős érzelmi köteléket. Itt már kezdtem fellélegezni, hiszen a flasback végül is jól sült el, és a filmben a Christopher Nolan hatás is csak nyomokban fellelhető, így a Batman filmekre jellemző nyomasztó, drámai hangulat, csak leheletnyit érezhető az új Sumerman filmben. A hosszúra nyújtott bemutatós, lelkizős rész után, felüdülésként hat egy kis ész nélküli törés-zúzás.

Az utolsó egy órájában, Zod tábornok Földre érkezését követően megkezdődik a féktelen pusztítás. Először csak egy kisvárosban rombol, majd Supermannel összecsapva lebontják a fél metroposlist. Gigantikus felhőkarcolók omlanak össze a verekedésük közben, ami rendkívüli látványt nyújt, már csak azon kell túltennünk magunkat, hogy mindeközben emberek százai halnak meg, holott hősünk pont a megmentésükért szállt harcba.

Pozitívumként tudom említeni, hogy jó kis színészgárda gazdagítja a filmet. Russel Crowe Superman apját testesíti meg, sajnos kevés ideig csodálhatjuk színészi játékát, de ez alatt kihozza magából a maximumot. Kevin Costner Superman nevelőapja. Neki is rövid játékidővel kellett gazdálkodnia, de ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy meggyőzzön minket arról, hogy szerető apa, bölcs tanító és erkölcsi iránymutatásait mindenki megszívlelheti. Sajnáltam, hogy az ő elvesztését annyira eltúlozták, mert ez inkább keserédes mosolyra adott okot, mint könnyzáporra. A Superman filmek első színes bőrű Perry White-ját ezúttal Laurence Fishburne alakítja. Amy Adams Lois Lane ként nem nyújtott kiemelkedő teljesítményt, bár az ő karakteréből nehéz lett volna többet kihozni, a bátorsága viszont figyelemreméltó volt. Kellemes csalódás volt számomra Henry Cavill, aki Superman bőrébe bújva jó érzékkel játszotta a szerepét. Szerencsére nem a csinos pofijára és a tökéletes testére helyezték a hangsúlyt, hanem inkább a lelki vívódásait, az emberi világba való beilleszkedési törekvéseit emelték ki, így az erkölcsi megingásait is könnyebben megbocsájtjuk. Az ellenséget ezúttal Michael Shannon alakítja, aki szinte egybeforrt Zod tábornok szerepével. Rettegést keltő kinézete és vérfagyasztó mondatai azonban sajnos értéküket vesztik, amikor a két kriptoni végeláthatatlan pofozkodásba kezd, de még így is ő arathatja le a legjobb alakításért járó babért.
A film bővelkedik látványos akciójelenetekben, láthatunk szuper űrhajókat, modern kütyüket, lövöldözést, robbanásokat és mérhetetlen pusztítást. Superman nem fut felesleges köröket, megteszi, amit a szíve diktál, megjelenik, amikor szükség van rá és csak simán megmenti az embereket, hiszen egy szuperhősnek ez a dolga.

Most pedig térjünk át a film gyenge pontjaira. Ami a legnagyobb problémám volt az a Lois és Clark kapcsolata, a film olyan magától értetődően kezelte az ő szerelmüket, de az ok okozat nem lett szépen kidolgozva. Tudom persze, hogy a Superman filmeket mindenki látta már legalább egyszer, de hamár új sorozatot indítottak, akkor nem erre kellett volna alapozniuk. Kevés közös jelenetük volt és a nagy érzelmeket valahogy nem sikerült átélniük. Lehet, hogy még Clark szuperképessége sem volt elég, ahhoz hogy a jégcsapkirálynőt felolvassza? Számomra felfoghatatlan volt az is, hogy a film elején elfogják a lázadókat, akiknek az a büntetése, hogy lefagyasztva kilövik őket az űrben, mielőtt felrobban a bolygó. Ez aztán a méltó büntetés. Természetesen kiszabadulnak a fridzsiderből, majd MacGyvert megszégyenítő ügyességgel megszerelik az űrhajót, így szabadon repkedhetnek a világűrben. Jonathan Kent elvesztésének jelenete, ami elég gyengére sikerült, és ezt még tetézte Superman viselkedése. Az pedig, hogy Clark Kenten kívül másnak nincs jól kidolgozott karakter a filmben, mindenki mást statiszta szerepbe kényszerítettek, egyáltalán nem tett jót a filmnek. Tudom persze, hogy ő a szuperhős, de azért nem várjuk el tőle, hogy az egész filmet ő vigye a vállán.
Az  emberek a csigánál is lassabb tempóban menekültek a pusztulás elől, az egyenesen nevetséges volt, így az életben maradásukért nem kezdtem el imát morzsolni.
A Superman és Zod tábornok között zajló küzdelem először lenyűgöző, majd egy idő után már ellaposodik és egyhangúvá válik. Ahogy már sok filmnél, az Acélembernél is sokat akar a szarka hibába estek az alkotók. Ha a verekedős jelenet idejét a felére csökkentik, akkor a nézők unalmukban nem kezdik el vadul keresni a popcornjukat. Kicsit sajnálom, hogy sok mindent alapjaiban újragondoltak. Nem igazán értem miért nem tartották meg legalább az olyan alapvetéseket, mint pl. Louis, Clark és Superman szerelmi „háromszöge”, szerintem egybegyúrták az első két film történetét és kicsit felrázva (nem keverve) újraforgatták. Összefoglalva kicsit hiányoznak azok a régi finom ízek.

A film látványvilága lélegzetelállító 2D-ben is. A Superman franchise feldolgozása lényegében jól sikerült. Az acélembert ajánlom mindenkinek, hiszen ha Supermanről van szó, akkor a filmbéli hibák egészen eltörpülnek és megbocsájthatóvá válnak.

Köztudott, hogy az alkotók trilógiát szeretnének varázsolni Superman történetéből. Mivel az anyagi biztonságot előtérben helyezték, így a kockázatot rejtő merészebb megoldásokat kerülve, inkább a jól bevált elemeket használták a film elkészítésekor. Sematikussága ellenére bevált a stratégia, így biztosítottá vált a további részek leforgatása, amiben benne van egy remek folytatás ígérete.

Most pedig vizsgáljuk meg, hogy Superman miért a legnépszerűbb a szuperhősök között. Az első és talán a legfontosabb szempont, hogy a történet megalkotásának ideje nagyjából egybeesik az „amerikai álom” korszakával. Supermant elválasztják az igazi szüleitől még csecsemő korában, nevelőszülők nevelik. Idegen környezetben, különcsége miatt nehezen találja a helyét. A karakter és a történet azért válik szerethetővé, mert egy újfajta felfogást közvetítenek vele, mégpedig azt, hogy lépj ki a múlt árnyékából és valósítsd meg az álmaid, légy önmagad! Valahol mélyen pedig mindenki vágyik arra, hogy szuper képességek birtokában a világ megmentésére induljon. Persze azt se felejtsük el, hogy máig ő az egyetlen szuperhős, aki nem „szerezte” valahogy a képességeit, hanem így született.
Bár nem ez volt az év legjobb filmje, de egyszer mindenkképen érdemes megnézni.

Érdekesség:

2 trillió dolláros kárt eredményezett Metropolisban Zod és Superman csatája Érdekes, hogy egyesek miket ki nem számolnak szabadidejükben. Charles Watson csapatával, a Watson Technical Consultinggal osztott-szorzott és megmondták, hogy Az acélemberben mekkora kár éri Metropolist. A becsléseik szerint 129.000 ember hal meg a film alatt, 250.000-en tűnnek el, a nagy részük valószínűleg szintén elhunyt. Legalább 1 millió ember sérül meg Zod tábornok tombolása alatt. Ha csak a várost vesszük úgy 700 milliárd dollárnyi kár keletkezett fizikai értelemben. Az összes kár és veszteség meghaladja a 2 trillió dollárt. Szinte biztos, hogy a folytatásban Metropolis ismét a régi lesz, a ledöntött épületek helyett újakat láthatunk és nem azzal fog telni a játékidő nagy része, hogy Superman csekkeket írogat a károsultaknak.

David S. Goyer Az Acélember folytatásáról Miután a kritikusok már most “a nyár legjobb filmjének” és “minden idők legjobb szuperhősfilmjének” titulálják
Az Acélembert, a stúdió a napokban be is jelentette, hogy megbízta David S. Goyer forgatókönyvírót Az acélember 2 szkriptjének elkészítésével, a rendező pedig ismét Zack Snyder lesz.
Goyer nemrég a Bleeding Cool riporterével ült le egy beszélgetésre, ahol megerősítette, hogy már elkezdte az új rész írását, sőt, az DC Comics Univerzum egy másik filmjével is ő lesz megbízva, ám ennek a címét nem árulta el.
“Az elképzelésünk az, hogy siker esetén ez lesz a zéró pont, ahonnan az Univerzumot elkezdjük filmekkel bővíteni. Az Acélemberen Zack már sejteti, hogy más szuperhősök is vannak a világban. Azt azonban nem tudom, mi lesz a következő lépés. Az elképzelés, hogy Superman az első. Vannak más emberek is, akik segítenek másoknak, azonban nem kosztümben, Superman lesz az első aki előlép és bemutatkozik a világnak. Ő az, aki megváltoztatja a dolgokat…
Nem akarok túl mélyen belemenni. Nyilvánvaló, hogy Zack és jómagam sokat beszéltük erről… Lesznek indítékok és következmények, lesznek járulékos veszteségek. Az Acélember nem vákumban él, képzeljük el például, milyen érzés más ország lakóinak, hogy Superman Amerikát nevezi otthonának…”

A film megjelenése előtt óriási méretű, agresszív reklámkampányba kezdett a Warner.
Ebből mi Magyarországon annyit érzékeltünk, hogy újabb és újabb előzetesek érkeztek, Amerikában viszont minden létező csatornán támadt Superman. Egy reklámban például hamburgert népszerűsít a szuperhős, és nem ám egy ismeretlen szakinak lett kiadva a feladat, hanem Zack Snyder rendezte azt is.
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=VIE2Li7auNE

Supermant a képregények szerint csak egyetlen dolog tudja elpusztítani: a kriptonit, vagyis a képzeletbeli nátrium-lítium-boroszilikát-hidroxid, némi fluortartalommal. A fluortartalmat leszámítva épp ilyen ásványra bukkantak a kutatók 2007 áprilisában Szerbiában. A valódi ásvány neve azonban nem lehet kriptonit, mert nincs köze a kripton nevű nemesgázhoz, így lelőhelye, Jadar után a jadarit nevet kapta.

Nevének "El" végződése - ami Istent (más fordításban urat) jelent - megtalálható az Arkangyalok nevében is (GabriEL, MichaEL). Superman történetét sokan Mózes történetének feldolgozásának tartják. Mindkettejüket mások nevelték, valamint Superman kriptoni neve, Kal-El héberül azt jelenti Isten hajója (talán utalás a mózeskosárra) Ezt a feltevést Superman alkotói sose cáfolták, vagy erősítették meg.

http://www.wikitech.hu/mobil/2013/05/28/szuperhosse-valtozik-a-nokia-csucsmodellje/