Ezt sem véletlenül írtam, hiszen úgy általánosságban egy szóval leírhatnám az egész filmet:
Pszichedelikus.

Az rögtön látható, hogy a film annyira alacsony költségvetésű, hogy nyugodtan mondhatjuk – fillérekből forgatták. Ez egyébként erős nyomot hagy a végterméken, de mégsem ez teszi szörnyű élménnyé a végignézését.
A története – már ha nevezhetjük annak – is a követhetetlen, értelmetlen szavakkal írható le a leghűbben. Pinocchio, aki a főszereplőnk, egy elhasználódott szex rabszolga, akit gyártói kizárólag e célra készítettek. Ám mivel rendeltetésének már nem tud eleget tenni, gazdája kidobja az utcára a súlyosan zavarodott szexuális játékszerét. Meg kell jegyezni, hogy a motyogó, nem ritkán visítozó, idétlenül rángatózó Pinocchio inkább emlékeztet egy retardáltra, mintsem emberszerű gépezetre.
Főhősünk azonban ily módon jogtalanul rója az utcákat, el is kezdik keresni, ám egy lánynak köszönhetően megmenekül, és biztonságos helyre kerül. A háborodott robot a lány segítségével szerzi vissza beszédkészségét és emlékeit, de a nőszemély is megbolondul és a film felétől az egész érthetetlen őrjöngések, groteszk jelenetek sora, melyet a józanész nem tud hová tenni.
Elég csak Pinocchio piros-sárga tébolyát említenem…
A film végére az androidunk visszatér készítőihez, de én – úgy ahogy van, az egész filmet még csak-csak, de a befejezést nem tudtam megérteni, hogy mégis mi történt ott.

Végül is, én senkinek nem merem ajánlani ezt a filmet. Nem mondom, hogy kerüljétek, mint a fekete pestist (pedig azt kellene), de tényleg csak az extrém művészfilmek kedvelői vegyék a fáradtságot, másoknak csak elvetélt időtöltés lenne.
Az elejét a produkciónak még tán csak megérti a földi halandó, de utána az egész elborul és követhetetlenné válik. Az egész egy borzalmas, helyenként visszataszító, értelmetlen, megfejthetetlen jelenethalmaz, amit az égvilágon semmi sem tart egyben. Az egyetlen dolog, ami állandó ebben a filmben, az az őrjöngés, a káosz, a téboly. Mindez igazán kellemetlen pszichedelikus zenével megtámogatva…

Szerencse, vagy nem, de a filmben nagyon keveset beszélnek, és az a kevés, ami elhangzik, általában az is kimerül a tőmondatokban.
A szövegeknek szintén nincs sok tartalma.
Alapvetően ez a groteszk arckifejezések filmje, amikből kapunk bőven a másfél óra alatt, amíg tart ez a borzalom. Az egész merő agybaj, melyet én is csak szünettel bírtam nézni – mivel éjszakára megfeküdte a gyomromat (nem is aludtam túl jól) – de ez a pauza szükséges volt, mert kezdtem azonosulni a főszereplővel – talán a sokk miatt – aki egyébként is kb. egy banán szellemi színvonalát tükrözi vissza.
Szóval a film finoman szólva is meredek, melynek megnézését még a leggyűlöltebb ellenségemnek sem kívánnám.