Witchville
2010-ben engedte a világra saját készítésű moziját a Syfy, ami csak azért sajnálatos, mert ijesztően gyenge. Fantasy műfajban nem készül túl gyakran egészségesnek nevezhető alkotás, ez sem az.
Ügyetlen, összecsapott trehányság az egész, annyira erőtlen, hogy nyugodtan sorolhatjuk a trash mozik közé.
Érzek valami furcsaságot azzal kapcsolatban, hogy mindenütt – a filmvilágban – megszorítások vannak és mindenki a „gazdasági válság” utóhatásairól pampog, és mégis egyre-másra készülnek ezek a szánalmasan rossz produkciók, amikről nehezen hiszem el, hogy megérik a beléjük fektetett pénzt.
E kritikának nem témája e kérdés boncolgatása, mindazonáltal érdekes…
Visszatérve a filmre, pont az ilyenek miatt fog el az aggodalom a fantasy műfaj iránt.
Kezdjük ott, hogy felháborítóan töketlen a történet:
Három jó barát tér vissza egy királyságba – mivel egyikük, a főszereplő, a király örököse.
Ám a helyzet nagyon rossz, hiszen a nép (cirka 20 ember) éhezik, a király halott és az utódnak kell átvenni a birodalom terheit. A királyság sorsa az új uralkodó kezében, akit Luke Goss alakít, megjegyzem gyalázatosan. Nem elég, hogy maga a karakter béna, Goss teljesen sterillé varázsolja a karaktert, nehogy a végén még kialakuljon valami szimpátia a főhős személyével kapcsolatban.
De legalább nincs sok szövege…
A nehéz időkért mindenki a boszorkányokat okolja, illetve a rettegett Vörös királynőt. Felkerekednek hát, szereznek némi segítséget és megkísérlik megölni a nagyhatalmú varázslónőt.
Ám az egyáltalán nem olyan könnyű, sőt igen körülményes, továbbá erősen védelmezik is. Főként lánya, a szépséges Jozefa, (MyAnna Buring) aki nem akármilyen harcos. Ő és az uralkodó legifjabb kísérője (Ed Speleers) képviseli a teljesen felesleges szerelmi szálat.
Mert ugye az is van…
De nem ez az egyetlen szükségtelen dolog a moziban. Akadnak itt hatásvadász lassítások, rengeteg CGI, (vörös köd, egyebek) csicsás, életszerűtlen fegyverek, sablonszövegek, mint a „Bosszuld meg a halálom!”, „Tudom, hogy van benned jóság!” és hasonló agybomlasztó borzalmak.
Az egész abból áll, hogy ide-oda mennek, és ezek között harcolnak egy kicsit, mindez megtámogatva jó sok számítógépes effekttel, amikre nem is lehet panasz. Ebből a szempontból nem trash-típus.
Igazából az sem lett volna sokkal gagyibb, ha a boszorkányok csúcsos kalapban, seprűnyélen lovagolnak…
Remekül látszik, hogy ez egy igénytelen, összecsapott munka, amire nem fordítottak, nem hogy kellő, de semennyi figyelmet se. Fogtak egy sztorit, aminél egy négyéves gyerek is eredetibbet talál ki, meghintették filmes közhelyekkel, mindezt elhelyezték egy meghatározhatatlan fantasy világban, majd meglocsolták olyan CGI-csodákkal, amik csupán tüneti kezeléshez hasonlíthatók.
A színészek is borzalmasak, Buringnek sem állt jól a szerep, a főszereplő meg egy az egyben olyan jellegtelen, mint egy fadarab. Iszonyú az ipse, de legalább nem lóg ki a filmből…
Fantasy rajongók megpróbálkozhatnak vele, de én nem ajánlom jó szívvel senkinek sem.
Új hozzászólás beküldése