Amikor végignéztem az előzetest, rögtön az jutott eszembe, hogy egy ilyen film nem fogja elkerülni az Oscárt.
Amerikaiak egy furfangos és titkos akció során megmentenek egy alig maréknyi állampolgárt egy idegen országból, mely ráadásul egy „terrorközpont”. Ezen kívül még a Zero Dark Thirty meg a Lincoln esélyesebb több szoborra, bár talán előbbi kevésbé…

Az ilyen mozik mindig az érdeklődés középpontjába kerülnek, ha nem a saját érdemeik miatt, akkor oda teszik őket, hogy mindenki jól lássa. Ez elég visszataszító ugyan, de ez van, ezt kell szeretni.
Ami Az Argo-akcióban nagyon szimpatikus, hogy ez az oldala gyakorlatilag nem létezik, de legalább is igen halovány. Ha jól emlékszem, egyetlen alkalommal sem hangzik el a „terrorista” szó benne.
Ez pedig egy amerikai film esetében nem hogy nagyon furcsa, de már-már felháborító is.
Van olyan mozi, amit nem használnak propaganda célra? Ráadásul pont egy ilyet?
Na, azért ennyire nem tiszta a kép!
De meg kell hagyni, hogy a film sokkal inkább törekedett az érdekes események bemutatására, mint sem a jelenlegi politikai helyzet boncolgatására, holmi párhuzamokkal. Na, de azért...

Lecsupaszítva nézve, ezt a produkciót jó arányérzékkel pakolták össze. Történelmi vetülete egyértelmű, de nem agyonhangsúlyozott.
Persze jól megalapozzák az eseményeket, nem csapnak csak úgy a közepébe.
A 70-es évek végén az iráni helyzet a tető fokára hágott és elszabadultak az indulatok.
Az amerikai bábkormányt megdöntötték és kitört a forradalom.
Ennél részletesebben mesélik el a történteket, de a film mégsem megy át történelem órába és még a töri házit sem kell megcsinálni hozzá. Érhetően, gyors és ügyes ecsetvonásokkal vázolja fel a helyzetet.
A haragos iráni nép megostromolja az amerikai követséget és túszul ejti az ott tartózkodó amerikaiakat.
Hat diplomata azonban meg tud szökni és menedéket kér és kap a kanadai követségen.

Az igazi sztori innentől veszi kezdetét, hiszen a majd két órás produkció arról szól, hogyan menekítik ki azt a szorult helyzetben lévő hat embert. Akiket szökésük miatt azonnali és nyilvános halálra ítélhetnek kémkedés miatt, ha elkapják őket.
Ekkor kerül a képbe Ben Affleck, aki a főszerep mellett a rendezés feladatait is magára vállalta.
Egy FBI-specialistát alakít, akinek a szakterülete a kimenekítés.
Nagyon furfangos módját választják szabadító akciónak:
Fognak egy sci-fi forgatókönyvet, bevonnak pár filmes szakembert (John Goodman, Alan Arkin) és eljátsszák, hogy egy valódi filmhez keresnek forgatási helyszíneket a forrongó országban. És a hat diplomatát, mint a stáb tagjait hozzák ki.
Az akció előkészítése sokkal érdekesebb és izgalmasabb, mint maga az akció.
Röviden, tömören ennyi is az egész.
De ennél nem is kell több, hiszen Affleck remek érzékkel választotta meg a történetet és a kiváló alapanyagból egy remek filmet hozott össze.
Ráadásul a színészeket is jól választotta meg. Rajta kívül olyan színészek tűnnek fel az alkotásban, a korábban említetteken kívül, mint Bryan Cranston, Victor Garber és Kyle Chandler.
De legjobban a Goodman-Arkin páros alakít. A két öregedő filmes szakember közös jelenetei a legjobbak, míg Affleck a tőle megszokott sterilitást nyújtja.

Az Argó-akció, hosszú játékideje ellenére, nem unalmas és sikerült kitölteni, jól megalapozták a hangulatát. Emellett humornak sincs híján, nem ritkán elég kemény kritikával illeti Hollywoodot.
Összességében egy nagyon szimpatikus alkotás, ami teljességgel homogén, felesleges sallangok és a mostanság szokásos terror-maszlag nélkül. Azon kívül elgondolkodtató. Ha egy kormányzat ilyen fineszes húzásokat meg mer játszani, akkor valóban csak a csillagos ég a határ.
Affleck ismét bizonyított, bár meg kell hagyni, hogy nagyobb piedesztálra emelték, mint, amit megérdemel.