Zero Hour 1x01 - Pilot
Az ősz eléggé felemás sorozatokat hozott. Meglehetősen finoman fogalmaztam meg, hogy igen trágya alkotások láttak napvilágot. Az év eleje ennek szöges ellentéte egyelőre, ugyanis a remek The Following után az ABC is megmutatta, hogy képes érdekes szériát összekovácsolni. A Zero Hour nem túl reális, ugyanakkor rendkívül szórakoztató tele titkokkal és megfejtésre váró talányokkal. A Pilot nagyon erős volt, de azért nem vagyok maradéktalanul elégedett.
Azzal kezdeném, hogy jó színésznek tartom és tisztelem Anthony Edwardsot. De valahogy mégsem tartom jó döntésnek, hogy ő lett a főszereplő. A legfőbb karakter egyszerűen nem passzol hozzá, nem egy Indiana Jones alkat, amit a sorozat megkívánna. Ebben a szerepkörben még Nicholas Cage is jobb volt.
A sztori egy elég erőteljes nyitánnyal startol, amelyben náciktól kezdve, több ezer éves jövendölésen át lesz minden. Nem mintha sajnálnám a horogkereszteseket, de szerencsétlenekkel mindent el lehet adni. Ha valami nagy múltbéli ellenség jön szóba egyből a nácikat kell előrángatni. Szóval felvezetnek nekünk egy olyan történetet, amelyen jobbára csak pislogunk annyira nem tudjunk mit látunk.
Az események érdemi része napjainkban játszódik. A bevezetőkhöz híven a Zero Hour pilotja se teketóriázott sokat, belecsapott a lecsóba. Lefutottuk a szokásos tiszteletköröket, megismerkedtünk a szereplőkkel és eljutottunk a szürke hétköznapokból az események közepébe. Ha belegondolunk elég bugyuta módon lettek hőseink részesei a sztorinak, de üsse kavics.
A sorozat lényegét elég nehéz lenne megfogalmazni, még nagyon az elején járunk. Egyfajta globális misztikum kibogozása a cél, amely elősegíti vagy meggátolja az apokalipszis eljövetelét. Vannak akik az előbbit akarják, a többiek inkább az utóbbira voksolnának. A vallás, az idő, a szimbólumok, a múlt és jelen elidegeníthetetlennek hitt különbsége mind-mind a széria szerves részét képezik. Múltbéli életek, örök folytonosság, idegen tájak, órák, stb.
Abban még nem vagyok biztos, hogy sorozatként mennyire fogja tudni megállni helyét a műfaj. Ahhoz kétség sem férhet, hogy a felvezetés keményen belepréselt a fotelba, de tudjuk jól, hogy ebből nem szabad semmi messzemenőt levonni. Kellenek a további jó ötletek, az egyedi megvalósítások, a hangulat stabilitása, de legfőképpen az érdeklődés fenntartása.
Összességében egy elég korrekt kezdést láthattunk az ABC újoncától. Talajhoz közeli misztikumból épp annyit csepegtettek, hogy szórakoztatóvá tegyék a nyitányt. Én főszereplőnek mást választottam volna, remélem a későbbiekben felül kell bírálnom magamat.
Új hozzászólás beküldése