Szóval érdekelt a mozi, de eléggé tartottam is tőle, főleg a már említett Alkonyat utánérzés miatt.
Nem mintha bajom lenne az említett szériával, csak egyértelműen nem az én világom, nekem nem tetszik és  ha már egyszer ráveszem magam egy film megtekintésére, akkor azért szeretem, ha nem elviselhetetlen. Az éhezők viadala azonban minden kisstílű húzásával együtt egy élvezhető alkotás.

A sztori szerint a távoli jövőben Észak-Amerikában egy Panem nevű országban minden évben megrendeznek egy nagyszabású versenyt, Az Éhezők Viadalát, mely során a 12 körzetből az Aratás során kiválasztanak két fiatalt, aki 12 és 18 év közötti, hogy képviselje a körzetét a Viadalon.
Egy fiú és egy lány indul a véres versenyre, melyet a központi, elnyomó hatalmat gyakorló Kapitólium rendez, megemlékezve egy múltbéli lázadásról, amit eltiportak és erre a megalázó „játékra” kényszerítik a lakosságot. Eszköz ez, amivel félelemben tartják őket.

Főszereplőnk egy lány, Katniss (Jennifer Lawrence – aki egyébként Oscar-díjra jelölt színésznő). Ez a lány egy talpraesett, kemény ifjú hölgy, aki napról napra küzd az életben maradásért és a családjáért. Szegények és elesettek és, amikor az Aratás kezdetét veszi a körzetben, úgy alakul, hogy Katniss húgát választják ki. Ám a lány önként jelentkezik a testvére helyett és Peeta (Josh Hutcherson) mellé áll, hogy ketten képviseljék a 12-es körzetet a Viadalon.

Ezzel megkezdődik a felkészülés a túlélőtornára, mentort is kapnak Woody Harrelson személyében – aki egyébként remekül játszik. Ugyanis az Éhezők Viadala nem egyszerűen a tömeg szabályozására szolgál, nem csak egy bizarr megemlékezés, hanem színüzlet, amit a Tv élőben közvetít.
Ebből kifolyólag a 12 körzetből összeválogatott 24 gyerek közül csupán egyetlen győztes hagyhatja el az arénát, mindezt egy hatalmas show keretében közvetítik.
A túlélés szempontjából nem csak az számít, hogy ki milyen erős, talpraesett, vagy mennyire ért a fegyverekhez. Az is rengeteget számít mennyire népszerű, hiszen a támogatók sok helyzetben segíthetnek kedvenceiknek.
Kb. egy órán át tart ez a felkészülés, majd megkezdődik a tényleges harc a túlélésért.
Mindezt persze megalapozták rendesen, sőt belecsempésztek még némi vívódást is a gyilkolás miatt, illetve beúszik a szerelmi szál is. A gyerekek elkezdenek fogyni, ölik egymást, szövetségek szövődnek, barátságok (Katniss és Rue barátsága, ami a kevés drámai elem közül az a filmben) és gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy Katniss az egyik fő esélyes, akit sokan kedvelnek. A végső harc a győzelemért (egyáltalán nem meglepő) fordulatokat hoz, és lassan egyértelművé válik, hogy a hősies és intelligens lány kezd kiemelkedő figurává válni, aki esetleg egy majdani lázadás élharcosa is lehet, hiszen minden tette visszatükrözi az elégedetlenség és igazságtalanság miatt érzett dühét. Ettől azonban a játék vezetői és a Kapitólium ura (Donald Sutherland) nagyon is tartanak, tehát ahol lehet beavatkoznak, ám mindezt óvatosan kell csinálniuk, hiszen Katniss túlságosan nagy kedvenc, hogy bármit megtehessenek.

Sokan kifogásolták, hogy a film véres. Nos, ez nézőpont kérdése.
Úgy láttam, hogy azért nem volt vészes egy popcorn mozihoz képest, de igazából maga a viadal rész sem volt az sűrített izgalom. Inkább Katniss személyének hatása az, ami ki van hangsúlyozva.
Vagyis a jövőbeni, feltételezhető lázadás vezéralakja. Ugyanis készülőben a folytatás, a Futótűz, ami a Viadal után játszódik majd és a trilógia második kötetét dolgozza fel.
De addig is, el kell ismerni, hogy nem bántam meg, hogy megnéztem Az éhezők viadalát, mert bár ugyan sablonos és kiszámítható, módjával izgalmas és kicsit kidolgozatlan, – a hosszas előkészítés ellenére – mégis szórakoztató volt, lekötött. Igazából a folytatást is megnézném és el tudnám nézni a már bosszantó szerelmi szálat (ami egyébként ebben az alkotásban nem volt olyan jellegzetes és kiemelkedő) és végső soron az Alkonyat-hatás sem volt olyan erős. Érdekes a világ, amiben a történet játszódik érezhető némi (nagyon-nagyon) halvány Orwell-i atmoszféra ebben az utópisztikus világban.
Egyedül az volt fura, hogy a Kapitóliumban mindenki bohócnak volt öltözve, Stanley Tucci-tól Elizabeth Banksig. Bár akadt pár tisztességes kinézetű egyén is, mint például Harelson vagy Lenny Kravitz karaktere. Szóval apróságok vannak benne, amik némi nemtetszést válthatnak ki, de végső soron egyszer bőven megnézhető.