Looper – A Jövő Gyilkosa
A Dredd mellett ez volt az a mozi, amire nagyon kíváncsi voltam a tavalyi kínálatból. Sci-fi rajongóként igazán érdekes és nem utolsó sorban, jó anyagot vártam. „Hosszas” filmkritikusi pályafutásom alatt megtanulhattam volna, hogy:
Kíváncsi lehetsz, de nem szabad VÁRNI!
Ennek áldozata lett az egyébként felmagasztalt Looper is. Sok jót hallottam, majd megnéztem és csalódott lettem. Megvoltak a lehetőségek, melyek egy részét kihasználták, más részét nem. Érdekfeszítő és szórakoztató ugyan, de érezhetően nem állt össze a koncepció, bizonyos aspektusait tekintve pedig kifejezetten felületes.
Rian Johnson megírta a szkriptet és elrendezte a mozit is. Ő nem tapasztalatlan már, a Beépülve és a Szélhámos fivérek című alkotások fémjelzik nevét és lényegében a Looperrel sem végzett rossz munkát. Csupán nem kielégítő.
Az írással azt hiszem nincsen gond, a történet érdekes, sajátos módon használja fel az időutazás agyonrágott gumicsontját. Ezért is keltette fel az érdeklődésemet. Azonban a rendezés már nem lett ilyen jól kivitelezett. Persze ebben benne lehet az is, hogy viszonylag kis költségvetéssel dolgozott.
Főszerepre az általa már ismert, és mostanában felkapott Joseph Gordon-Levitt-et szerződtette Johnson.
Nem tudom, mit látnak ebben az ürgében, mert teljesen középkategóriás. Ha nem találó számára a szerep, akkor nem is tudja jól eljátszani. Én egyetlen alakítását láttam hitelesnek és jónak, az pedig a 2010-es Hesherben volt. Ebben sem remekel, teszi a dolgát, de nem az igazi, hiányos a játéka.
Bár tény, hogy Willis-esre maszkírozva nehezebb dolga volt… de talán ez is közrejátszott abban, hogy nem lehetett vele azonosulni.
Az egyébként magával ragadó és ötletes történetet, amolyan in medias res – módszerrel vezetik fel.
Levitt áll egy kukorica mező mellett, puskával a kezében. Pár méterre előtte egy leterített fólia. Látható, hogy vár valamire, majd hirtelen megjelenik rajta egy megkötözött, fején zsákot viselő egyén, akit a főszereplő késedelem nélkül lepuffant.
Ezután következik a magyarázat:
Az időutazás törvénytelen, de létező dolog. Előbbi mivolta okán főleg a jövőbeni bűnözők alkalmazzák, hogy eltűntessék a nem kívánatos személyeket. Ennek oka pedig az, hogy a jövőben problémássá vált a testek eltűntetése.
Ezért a múltban ’Looper”-eket foglalkoztatnak, akik a látott módon végeznek az arra érdemesekkel.
Cserébe ellenjuttatásként egy táskányi ezüst a jussuk és gondtalan élet, amit nőzéssel, drága dolgok és kábítószer élvezetével töltenek. Jól élnek és muszáj is nekik, hiszen munkájuk miatt velük is végeznek majd. Egyszer érkezik majd egy kivégzendő, akinek a hátán egy arannyal teli zsák lesz.
Ez azt jelenti, hogy saját, jövőbeni énjét küldték neki vissza.
Vagyis mehet nyugdíjba, van 30 éve élni és várni, hogy eljöjjenek érte, majd a múltba küldjék.
Derűs kilátások. Az ötlet önmagában remek, bár azt hiszem, felmerülnek az ilyenkor szokásos időutazással kapcsolatos paradoxonok.
Ez a film sem kivétel, bár nem is igyekszik magyarázattal szolgálni. A történetre koncentrál a tudományos fantasztikus háttér helyett.
Pontosabban szólva a sci-fi háttér adott, csak csupán kidolgozatlan.
Ez történik főhősünkkel is, Joe-val (Levitt). Nyugdíjazzák. Visszaküldik neki idősebb, jövőbeli énjét, (Bruce Willis) aki túljár fiatalabb önmaga eszén és túléli a kivégzését, majd menekülni kezd, a nyomában Joe Jr.-ral, aki helyre akarja hozni a hibáját. Ezt megnehezíti a tény, hogy a hiba miatt rájuk szabadul a időutazásra épülő maffia és vezetőjük (Jeff Daniels) vezetésével az össze Looper az ő vérüket áhítja. A sztorit tovább színezi a szóbeszéd, hogy a jövőben feltűnt egy Esőcsináló névre hallgató titokzatos alak, aki minden Looperrel végez, sőt a bűnbandát is igyekszik felszámolni.
És ez az alak megfoghatatlan, legyőzhetetlen.
Megismerjük az idősebb Joe életét is, egészen a visszaküldéséig, melynek több célja is van.
Egy a megölése, de Willis figurája más céllal érkezik. A jövő megváltoztatása a szándéka és hogy megtalálja a jelenben élő Esőcsinálót és végezzen vele.
Sajnos itt kapcsolódik be egy igen fontos és történet lényegét tekintve elengedhetetlen mellékszál, ami viszont teljesen kiszámíthatóvá teszi a produkciót. Ettől fogva a történet már nem hordoz magában meglepetést, ellaposodik, amire egyébként is hajlamos volt a kohézió hiánya miatt.
Ez pedig a nagy kergetőzés közepette az, hogy eljutnak egy farmházhol, ahol egy nő (Emily Blunt) él kisfiával. De a srác sem közönséges kisfiú…
Ez a film remekül indul, az alapötlet csodás, minden adott volt egy kiváló sci-fi megszületéséhez, akár klasszikus is válhatott volna belőle. Ez nem fog megvalósulni. Ennek fő oka, hogy nem tud egységes maradni, jól felépített keretei között a mozi szétcsúszik. Ezért a rendezés okolható, a történetet sem sikerült igazán jól kivitelezni, az érdekes alapvetésen túl a sztori tovább szövése nem átgondolt.
Aki akciókat vár, az csalódni fog, aki látványosságokat vár, szintén. Mindkettő meg van ugyan a filmben, pont kellő mennyiségben. Egyértelmű, hogy a sztorit kívánták a középpontba helyezni, megtámogatva némi drámával, de ez nem sikerült maradéktalanul. Az erős kezdés utána a történet elcsúszik önmagán, fokozatosan laposodik el, amin még az időnkénti fordulatok sem segítenek, kiszámíthatóságuk okán.
Új hozzászólás beküldése