rendező: Joseph Kosinski
forgatókönyvíró: Joseph Kosinski, William Monahan, Karl Gajdusek, Michael Arndt
zeneszerző: M.8.3
operatőr: Claudio Miranda
producer: Peter Chernin, Dylan Clark, Duncan Henderson, Joseph Kosinski, Barry Levine
vágó: Richard Francis-Bruce
szereplők: Morgan Freeman (Malcolm Beech), Tom Cruise (Jack Harper), Olga Kurylenko (Julia), Nikolaj Coster-Waldau (Sykes), Melissa Leo (Sally), Zoe Bell (Kara), Andrea Riseborough (Victoria)

A történet 2077-ben játszódik, hatvan évvel a nagy háború után, amit az emberek vívtak a Földünket megtámadó idegenekkel. A háborút megnyertük, de túl nagy árat kellett érte fizetni. Az ellenség kiirtásával a bolyót is elpusztítottuk. Vagy mégsem? Innentől kiszámítható és váratlan fordulatok teszik izgalmassá a filmet. A megmaradt világ bemutatása lélegzetelállító. A film kép és látványvilág káprázatos. A modern technikai eszközök repertoárjában a legütősebb látványelem a Skytowert, ez a futurisztikus üvegpalota a felhők felett nyújt lakhelyet főszereplőinknek.
Szívesen beköltöznék egy pár napra, és bátra merem állítani, hogy ez a gondolat nem csak az én fejemben fordult meg.

http://www.youtube.com/watch?v=GzvvZyptSqM
A háború túlélői a Titánon találtak menedéket. Az energia ellátásukat a Földön dolgozó óriás szerkezeteket biztosítják a tenger vizéből kinyert energia segítségével. Ezeknek a monstrumoknak a működéséért felelős Jack Harper (Tom Cruise - Top Gun, Esőember, Mission: Impossible, Az utolsó szamuráj, Világok harca, Valkűr, Különvélemény) és társa, Victoria Olsen (Andrea Riseborough - Hajrá boldogság!, Ne engedj el!, Kettős játszma),  ezt úgy tudják megvalósítani, hogy Jack megjavítja a meghibásodott drónokat, amik segítségével hatalmas területeket tudnak szemmel tartani. Ezek a gépek ugyanis arra lettek programozva, hogy a csatát túlélő űrlényeket - dögevőket - likvidálják.
Tom Cruise nem nyújtott Oscar-díjas alakítást, bár kétlem, hogy ez lett volna a cél. Rutinos rókaként a korát meghazudtolva, végig kaszkadőrök nélkül valósította meg a jeleneteket, ami igazán dicséretes. Piros pontot érdemel azért is, mert nem játszotta túl a szerepét. Andrea Riseborough tökéletesen választás volt a hideg, érzelemmentes, irritáló, szinte már robotszerű Victoria szerepére. Mind külsőleg, mind belsőleg beleillik a Skytower hibátlan, steril világába.

Az inger és érzelemszegény életükből egy becsapódó űrhajó zökkenti ki őket, aminek az utasa a bájos Julia (Olga Kurylenko - Hitman - A bérgyilkos, Quantum csendje, Max Payne - Egyszemélyes háború, A hét pszichopata és a si-cu), neki köszönhetően a Jacket gyötrő álomképek végre kezdenek értelmet nyerni. Julia karakterét elég vázlatosan írták meg, így Olga Kurylenkonak nem igazán volt lehetősége kibontakozni ebben a szerepben. A jeleneteiben többnyire a könnyes szemmel rebegtette szempilláit, amitől inkább tűnt kétségbeesett kislánynak, mint szerelmes nőnek. A Jackel való jeleneteiben nem érezhető az a kémia, amit a szerelmes embereknél tapasztalhatunk. Ezt vajon a színészeknek kellene felrónunk vagy Kosinski így képzeli el a szerelmet a jövőben?

Morgan Freeman az én szememben azon kevés színészek közé tartozik, aki puszta jelenlétével is emeli a film színvonalát. Róla azon kívül, hogy tapasztalt és bölcs vezető, túl sok mindent nem tudunk meg. A filmbéli szereplését nem taglalnám, csak annyit írnék róla, hogy hozta a szokásos formáját.

A film alap története egyedi, kár hogy ezt nem sikerült megfelelően kiaknáznia Joseph Kosinskinek (Tron). A Feledés tele van felesleges és más alkotásokból átvett jelenetekkel, ami amellet, hogy néhol unalmasan megnyújtotta a filmet, máskor pedig képzavart okozott és a fantáziátlanság benyomását keltette. A végére erőltetett happy end pedig egyenesen katasztrófa, amivel sikerült megmérgeznie az amúgy sem erős lábakon álló produkciót.
A filmszalag lepörgése után olyan érzésem volt, mintha a rendező elveszítette volna a „jófilm” receptjét és emlékezetből tette volna bele a hozzávalókat. Valamiből kicsit többet, valamiből kevesebbet, a végén összeállt a dolog, de nem lett kerek egész. Inkább hasonlít egy novellára a Galaktika magazinból, mint egy "egészestés" mozifilmre.
Talán túl szigorú voltam a filmmel szemben, valószínűleg azért mert az előzetessel magasra tették a mércét, ebben szinte minden jelentős momentumot ellőttek, így túl sok meglepetés már nem ért a moziban.
A kicsit rossz szájízű kritikám ellenére tetszett a film, javasolom, hogy nézzétek meg ti is. Izgalmas kikapcsolódást biztosít, főleg ha az akció jelenetekre koncentráltok és nem a mélyebb mondanivalóját próbáljátok elemezni.