Noha Karácsony van még mindig, és vidámságra, sok nevetésre vágyunk, meg kell hagyni, vannak olyan televíziónézők az ünnepekkor, akik szívesen megnéznek egy olyan filmet a kandalló mellett, egy pokrócba burkolózva, ami  megérinti őket. Az Én, Pán Péter túl azon, hogy eszünkbe juttatja a gyerekkorunkat, a család bensőséges szeretetteljes érzését, varázslatos pillanatokban részesít mindenkit, aki hisz a mesékben és azok erejében. 

Finding the story here...

A James Forster rendezte filmet 2004-ben mutatták be, olyan kiváló színészek közreműködésével, mint Johnny Depp, Kate Winslet, Dustin Hoffman, Julie Christie valamint az egyik legígéretesebb - és az utóbbi időben igencsak foglalkoztatott gyermekszínész -  Freddie Highmore.

A történet lényegében James Matthew Barrie (Johnny Depp) írói munkásságának azt a szakaszát mutatja be, amikor is megszületett benne a Pán Péter című történet alapötlete ami később bemutatásra is került. A felségével nem túl jó a viszonya, így sokszor egymaga sétálgatott London parkjaiban. Megismerkedik egy nagyon szimpatikus családdal. Négy szófogadó, de nagyon is eleven fiút nevel egyedül Sylvia. Barrie-t magával ragadja a gyerekek naivsága, kedvessége és érzékenysége. Szeretnek történeteket kitalálni, részt venni benne, minden ami móka és fantázia szülte mese azt ők nagyon élvezik. Barrie a család jó barátja lesz, és hol a ház kertjében, hol egy régi faviskóban játszik indián törzsfőnököt

vagy félszemű kalózkapitányt.

Ezekből a kalandokból, élményekből merít Barrie, hogy megírja életének főművét, ami remélhetőleg kedvező fogadtatásra talál nem úgy mint az előző darabja. Az anya, Sylvia, egy korábbi megfázás okán szövődményeket kényszerül elviselni, emiatt az elképzelt ’ábránd-világ’ szertefoszlik. Barrie okolja magát a család minden bajáért, amit csak tetéz a nagymama megjelenése, aki szeretné ha békén hagyná őket. Közeleg a premier, és a színpadi próbán egy figyelmetlenség miatt megsérül a legidősebb fiú. A bemutatóra csak Peter tud elmenni, a többiek ápolják anyjukat. Az előadás után Barrie egy komplett kis kamarazenekart prezentál a kis ház nappalijába, a díszletekkel és színészekkel karöltve, hogy a család is meg tudja nézni. A végén megelevenedik Sohaország időtlen világa is, ahol Sylvia megtalálja a végső megnyugvást. Végrendeletében megosztott felügyeletet kíván gyermekeire, így Barrie és a nagymama nevelik majd fel a fiúkat.

A mesékben kell, lehet is hinni, ahhoz hogy ráleljünk arra, mi az amitől remélhetjük a boldogságunk. Egy kicsit sírós, de kedves film, csak ajánlani tudom.