Ez a 2005-ös Wes Craven film elég méltatlan módon nem túl ismert a filmnézők körében, pedig egy igazán remek thrillerről van szó, amelyben két remek képességű színész mutatja meg a tudását.
Mindezt Craven – a horror/thriller műfaj egyik legnagyobbja – dirigálása mellett, létrehozva így egy feszes, intenzív művet mindenféle szörnyek és természetfeletti jelenségek nélkül.
Ha borzongató dolgokat akarunk, legtöbbször elég maga az ember is…

„Néha a rossz dolgok, jó emberekkel történnek.”

Maga a trailer nem túl sokat mond, az első egy perc után egy közönséges romantikus vígjáték is lehetne. A film is úgy indul:
Lisa (Rachel McAdams) egy neves szállodában dolgozik, mint nélkülözhetetlen recepciós, de most éppen a nagymamája temetésére igyekszik. A reptéren is mondhatni szokványos dolgok történnek, a mozi cselekménye nem kiemelkedő, a természetesség jellemzi.
Ám Lisa megismerkedik, illetve többször összefut egy jóképű idegennel, Jacksonnal (Cillian Murphy). Láthatóan mind a ketten érdeklődnek a másik iránt, találkozásaik kedvesek, mesterkéletlenek, óvatosan kerülgetik egymást.

Micsoda véletlen, hogy ugyanazon a gépen utaznak, sőt még egymás mellett is. Ez kapóra jön Lisának, hiszen van egy aprócska repülés fóbiája. Kedélyesen eltársalognak, a lány nem gyanít semmit, még a férfi riasztóan kék szeme sem ébreszt benne kételyt, majd húsz perc után kibújik a szög a zsákból.
A néző számára megviláglik, hogy ez bizony nem egy romantikus komédia, hiszen Jackson megmutatja az igazi arcát. Ami egy hidegvérű, kegyetlen, céltudatos emberé.
Ki gondolná, hogy ezúttal Lisa a legfontosabb tényező, ő van a középpontban, az eddig jelentéktelen életet élő nő, hirtelen mindennél jelentősebbé válik. Megfenyegetik, hogy telefonáljon egyet és változtasson meg egy szobát, helyeztesse át az oda készülő személyt egy másikba.
Ezen múlik az apja élete, és talán a sajátja is. Lisa kétségbeesik, de megpróbál úrrá lenni a nem mindennapi helyzeten.

Különböző módszerekkel kísérletezik, hogy átejtse a veszedelmes férfit és a kettejük macska-egér játéka nagyon szórakoztatóvá, feszültté teszi a filmet. Magával sodornak az események, miközben Lisa nagyon szimpatikussá válik, logikus és talpraesett viselkedésével. Nem az az ügyetlen, idétlen karakter típus, mint az ilyen filmek átlagos női szereplői. Küzdelme az idegen férfival páratlanul ötletes, remekül használták ki a helyszínek adta lehetőségeket. Szerencsére a főhősnő sem puszta kézzel ugrik a gyilkosnak, amikor mondjuk pisztolyt is ragadhat. Szóval e téren nem lehet rá panasz.
A cselekmény is elég egyszerű, nincs túlbonyolítva, de az a kevés, amit a néző kap, az nagyon intenzív és ezt feszült helyzetek, remek színészi teljesítmény továbbá jól felépített váz keretezi.

Wes Craven jól összerakta ezt a filmet, egy pillanatra sem unalmas, remekül felvezeti a drámai eseményeket, a hosszú, könnyed bevezetővel. Ennél fogva nagyot üt a hirtelen stílusváltás.
Cillian Murphy igazán remek – nem is értem miért nem kap meghatározóbb szerepeket – McAdams-szel ritkán látható, remek párost alkotnak. A hölgyemény leveszi az embert a könnyed, természetes játékával. Mint azt már több filmjében is megmutatta: Nagy tehetségű színésznő.
Ezzel a filmmel is csak megerősített abban, hogy ő lesz az én új Sandra Bullock-om. :D
Ha valaki egy igazán jó thrillert szeretne látni, akkor az nyugodt szívvel nézze meg az Éjszakai járatot.
Nem fog csalódni…