A 2011-es év egyik leginkább várt filmje, és az előzetes alapján jónak, látványosnak, szórakoztatónak ígérkező alkotás. Én inkább nem vártam tőle túl sokat, nehogy aztán nagyot csalódjak.
Kb. azt kaptam, amit vártam, egy újabb feldolgozás, realistább szuperhős ábrázolás, Seth Rogen bohóckodása, látványos akciók egy végső soron elég közepes alkotásban.

„Fullánkot kaptunk.”

A Zöld Darázs képregényként kezdte meg pályafutását, majd rádió-és Tv sorozat formájában is a nagyérdemű elé került. Az ismert szériában volt látható a legendás Bruce Lee, aki első szerepeként bújt Kato bőrébe.
Végső soron elmondhatjuk, hogy a sztori adaptálás után üvöltött, Hollywood le is csapott a témára és e jeles évben a nézők elé tárta az eredményt, ami egyszerre hideg és meleg. Tulajdonképpen langyos.
A slendrián milliomos csemete szerepében Seth Rogen látható, akinek kiválasztását én nem igazán értettem. Szerintem ez nem az ő szerepe, még akkor sem, ha nem csinálta rosszul a dolgát.
Nem volt szimpatikus a karaktere és partnerével, Kato-val (Jay Chou) sem tudtak mindig jól együttműködni.
Egy-két jelenetben passzoltak egymáshoz, de többségében nagyon elütött a két színész karaktere.
Az aranyifjú Britt Reid (Rogen) mindig is tekintélyelvű, kemény apja árnyékában vergődött. Nem érdekli semmi csak a bulik, a nők és a szórakozás. Egészen addig, míg apja halálával a nyakába nem szakad annak teljes médiabirodalma.
Megismerkedik jövőbeni bűnüldöző bajtársával is, Kato személyében, aki az apja autószerelője volt, de a kávéja sem semmi…
A két férfi összebarátkozik (én is meg akarok tanulni úgy sört nyitni :D), majd kiötlik, hogy legyenek szuperhősök, akik az utcákat járva osztanák az igazságot.

De más módszert választanak:
Magukat szintén bűnözőnek tűntetik fel.  Így kerülnek a rendőrség és az alvilág kereszttüzébe.
Britt az újságjában reklámozza a Darazsat, majd szépen beindítják a hősbizniszt.
A nagyon-nagyon gonosz ellenfelet, Chudnofsky-t is megismerhetjük már az elején, aki eleinte jópofa, karakteres alak, de a film folyamán átmegy valami szánalmasan röhejesbe.
De a színész még ezt is jól hozza! Nekem legjobban a főgonosz karaktere tetszett.
Néztem is, hogy olyan ismerős… nem más, mint az Oscar-díjas Christoph Waltz, aki a Becstelen Brigantykban domborított.

A film tehát követi a jól bevált irányvonalat:
Nagy pusztítás, látványos akciók – főleg az első bunyó emlékezetes – gyengécske forgatókönyv, súlytalan karakterek. Azt hittem, ha már Seth Rogen, akkor több lesz a poén, de abból is igen kevés akadt, javarésze annak is lapos. Mindezt megspékelték egy elhanyagolható szerelmi szállal, illetve egy feszültségteremtő céllal belepattintott szerelmi háromszöggel, amitől nem érzi a néző pattogó szikrákat, de összességében beleillik a filmbe, hiszen az indokolatlanul hosszú alkotás egyik fő vonala a két főszereplő összekülönbözése, a köztük érezhető ellentét. Az a rész, amikor verik egymást, nem is olyan rossz…
Lényegében egy közönséges alkotás, semmi extra, túl nagy hangsúlyt kapott a főszereplők közti konfliktus, ami nem is lenne gond, ha fektettek volna bele némi energiát, hogy legalább ne legyen hatástalan és üres. Sok a teljesen felesleges jelenet, az akciók és a látvány sem pótolhatnak mindent, Seth Rogentől is többet vártam volna, mert ez így nagyon felemás. Vagy vegyék poénra, vagy csinálják komolyan.
A kettő vegyítése nagyon ritkán sül el jól. Most sem jött össze.
Cameron Diaz is csupán dísz, nem is erőltette meg magát, nem is az volt a dolga.
Michael Gondry első igazi „nagy mozifilmje”, ami nagy hírverést kapott (bár ott van Az egy makulátlan elme örök ragyogása) belesüllyedt a középszerbe.
Egy a sok közül-mozi, mely gyanítható folytatással ért véget, de talán jobb lenne rápihenni arra.
Egy jó erős közepes, megtekintésre alkalmas, de ha nem várunk tőle sokat, akkor nem csalódunk és még egész jól is szórakozhatunk közben.