A három felvonásos antológia egyetlen téma körül összpontosul, de mindegyik más szempontból mutatja azt be, mások a díszletek hozzá.

1.rész:
A közel háromnegyedórás sztori lényege, hogy elrabolnak egy angol hercegnőt, aki közeli rokona a királynőnek.
Ez egyébként a legkevésbé jövőben játszódó történet, bármikor megtörténhetne.
Az elrablónak egyetlen követelése van:
A miniszterelnök élő, egyenes adásban közösüljön egy disznóval a Tv-ben.
Nem szokványos kívánalom és természetes módon a miniszterelnök nem kívánja ezt teljesíteni.
Megkezdik az ötletelést, hogy lehetne átejteni az elkövetőt és megtalálni a hercegnőt, miközben a kormány keményen küszködik a sajtóvisszhanggal is. Egyre nagyobb a nyomás a miniszterelnökön és sürget a határidő is. Az emberrabló látszólag mindenre gondolt, minden a felkutatására tett kísérletre van válasza és végül az államfőnek be kell adnia a derekát.
Aztán a bizarr tett mögött megbújó motiváció, ha lehet, még bizarrabbá teszi a végkifejletet.
A történetből egyértelműen kidomborodik a fő motívum és a fejezetekre oszló tálalás jól építi fel a sztorit.

2. rész:
Ez a felvonás már sokkal utópisztikusabb és egyértelműen a jövőben játszódik. Ez már kb. egyórás történet, amiben egy unott arccal szobabicikliző fekete srácot követhetünk nyomon. Ő a történet főszereplője.
Egy olyan társadalom tagja, amiben a szépség és az egészség a legfontosabb dolog.
Aki egy kicsit is el van hízva, az gúny tárgya, alantas lény, aki takarításon kívül másra sem jó. Viszont a folyamatos mókuskerékből egyetlen módon lehet kijutni.
A tekerésért kapnak (relatíve) pénzt, attól függően, hogy mennyit pedálozik, úgy kapja az egységnyi összeget és mindenért ezzel fizet. Az ételért, de még a szórakoztatására készülő rémesebbnél rémesebb műsorok meg nem tekintéséért is fizetnie kell. És ezekkel folyamatosan bombázzák.
A fiatalember teljesen be van sokallva ezzel a felületes, öngerjesztő társadalommal.
Egy lány érkezése azonban mindent megváltoztat. A lány azért teker, hogy összegyűjtse a szükséges pontmennyiséget (15 millió) és megkapja a lehetőséget a tehetségkutató műsorban és énekes lehessen. Sztár szeretne lenni. A fiú nekiadja a pedálidejét, hogy kipróbálhassa magát, de a lányt kigúnyolják és megalázzák, majd az egyik zsűritag felkarolja és alkalmazza a pornóműsorában.
Az önértékelését vesztett, szabadulni vágyó lány pedig megjelenik a programban és ez adja meg az elégedetlen srácnak a végső lökést. Összetekeri a szükséges mennyiséget, hogy ő is bejusson a műsorba. De visz magával egy kést is, majd elmondja társadalomkritikus monológját.
Ám a befejezés sem oldja fel a feszültséget, csak az elnyomó szociális rendszer erejét bizonyítja be.
Bizonyos szempontból ez a leggyengébb sztori, másrészt viszont a legsokrétűbb.
Kemény, bár kicsit „mókás” társadalomkritikája kiveri a néző szemét. Egyértelmű analógiája a mai ember szociális berendezkedésének. Rengeteg az áthallás, sok a szimbólum és a metafora.
A szürke egyenruhától kezdve, a folyamatos tekerésen át, a végtelenségig nyomatott, torkon leerőltetett szenny-műsorokig, miközben a maga finom módján rámutat, hogy mennyi felesleges dologra költünk, milyen sok lényegtelenséggel vesszük körbe magunkat, és hány agymosó részlete van az életünknek.
Hogy mennyire kapaszkodunk a valótlan dolgokba, míg az igazi valódiságról már el is feledkeztünk.
A központi motívum ebben az esetben mégsem annyira központi.

3. rész:
Ezen epizód egy eddig nem látott, de nagyon is jól ismert szempontból mutatja be a megalázottságot.
A helyzet, amibe a szereplők kerülnek teljesen hétköznapi, nem tudományos fantasztikum, ám a mód, ahogy a helyzetbe kerülnek, már annál inkább.
A jövőben lehetővé vált egy Grain nevű műszer segítségével, hogy mindent rögzíthessünk, amit a szemünkkel látunk. Az emlékeket el is tudjuk tárolni a memóriába, mi több, akkor nézzük vissza, amikor csak akarjuk. Ezáltal lehetetlenné válik a hazugság és az emberek rászoknak arra, hogy a legbelsőbb magánügyeiket is kitárgyalják, sőt meg is mutatják.
Ez a tendencia megfigyelhető manapság is, erre mutat rá a maga módján a történet, sajátos eszközével.
A főszereplő egy férj, akin elhatalmasodik a gyanú, hogy a neje megcsalja. Kapcsolatuk egyébként sem rózsás. Már szex közben is emlékeket vetítenek a retinájukra. A férjnek kiirthatatlanul beférkőzik az agyába a megcsalatás, ez lesz a fixa ideája, így el is kezdi kinyomozni, hogy mi az igazság.
Elharapózik a féltékenység, szétcincálja az emlékeit, nyomokat keres, hogy felesége szemére hányhassa a viszonyt. Végül elmosódnak benne a valóság és az emlékek határai, aminek sajátos őrület lesz az eredménye, ami végső és egyetlen megoldáshoz vezet, hogy kiszabaduljon a kérlelhetetlen emlékek börtönéből.

Mindhárom történet remek a maga nemében. Nem is olyan vészesen hosszúak, jól lehet őket követni és remek mottót választottak, és ezt a megaláztatás köré felépülő sztorikat jól készítették el.
Ügyeltek a részletekre, és érdekfeszítő módon tálalták az eseményeket, melyeknek sci-fi háttere különös ízt adott. De mindegyik megállná a helyét anélkül is, pusztán drámaként.

A fordításokért köszönet Puma 1-nek.
Hamarosan érkezik a második évad beszámolója is.