Van most potenciál a sorozatban, ami ha jó hangulattal párosul, akkor panaszra nem lehet ok. Örömteli, hogy a különböző fórumokat olvasva kijelenthető, hogy a rajongóknak is tetszik az új irányvonal.

Ezúttal az egyetemesek mesés világát kicsit hátrahagyva ismét a főszállal foglalkoztunk, vagyis a „hogyan zárjuk be a pokol kapuját mindörökre” kérdéskörrel. Ehhez szükségeltetik egy darab Kevin Tran, aki minden másodpercét arra áldozza, hogy információt szedjen ki Isten igéjéből. Az írók ismét egy régi eszközhöz nyúltak, hogy fenntartsák az érdeklődést. A pokol kapujának becsukásához szükség van egy hősre, aki kiállja Isten próbáit, elmormolja a varázsigét és huss, pápá démonok. Engem ez jócskán emlékeztet a porhüvelyes históriára a korábbi évadokból, de persze attól még ötletes.

Szóval adott három próba, amit véghez kell vinni a küldetés sikeréhez. Az első már adott is: ki kell nyírni egy pokolkutyát.

A sztori kivesézésébe nem mennék bele, legyen elég az, hogy Dean ismét hátára kívánja venni a világ terhét és eltökéli, hogy ő lesz a hős, aki majd mindhárom próbát kiállja. A testvérek közötti ellentmondás hamar kiütközik, már az elejétől fogva mutogatják nekünk, hogy itt valami készül.

Az se ért túlzottan váratlanul, amikor Dean helyett Samnek sikerült végeznie a fenevaddal, elmormolta a varázst és ő lett a kiválasztott. Az idősebbik Winchesternek ez roppant mód nem tetszett, nem akarta öccsét ilyen veszélynek kitenni, aztán mégis belement.

A mostani résznek ismét elég jó volt a hangulata és új távlatokat is nyitott, szóval igazán tetszett. Eszembe jutott mégis, hogy mi hiányzik a sorozatból. A jó mellékszereplők. A múltban akadtak ilyenek, de szépen lemorzsolódtak, vagy legyőzték őket. Bobby kifejezetten hiányzik, ahogyan Lucifer is. Vagy Castiel.

Összességében ismét egy jó részt láthattunk, kicsit visszazökkentünk a fő csapásirányba, de az érdeklődés és a hangulat a helyén maradt.