Emlékszem még arra az időre, amikor a Winchester tesóknak az volt a legnagyobb gondjuk, hogy miként végezzenek egy-egy szellemmel, vérfarkassal, egyéb hasonló kaliberű szörnyeteggel. Valahol azt kell mondjam ez áll nekik a legjobban, mivel az angyalok annyira erősek, hogy csak a véletlenen múlik, hogy ők nyernek.

A sztori szerint Dean 16 éves korában pár hónapot eltöltött egy Sonny (Blake Gibbons) nevű ember gyámsága alatt. Ekkortájt John apuka éppen nagyüzemben vadászgatott, Dean pedig valahogy ottfelejtődött egy amolyan szociális farmon. Sonnytól aztán elég sokat tanult, a mindig megértő és iránymutató férfi mellett igazán boldog lehetett egy kis időre.

Az események túlnyomó többsége a jelenben játszódik, éppen csak annyi visszatekintést kapunk, hogy az ne legyen zavaró. Egy szellem gyilkolássza a farm népét, Sonny pedig Deanhez és Samhez fordul segítségért.

Nem kaptunk ezúttal nagy kaliberű ellenfelet, sem tekintélyt parancsoló történetet. Egy egyszerű vadászat szemtanúi lehettünk. Mégis azért tetszett a rész, mert minden a helyén volt. A hangulat, a karakterek, a mondanivaló. Nem volt sorozatidegen (amire idén is láttunk már példát sajnos).

Összességében egy felejthetően izgalmas 40 percen vagyunk túl. Nem volt meghatározó rész, de mégis hangulatos lett.