Sam betegsége elég aggasztó. Pontosabban azzal van a gond, hogy eltitkolja bátyja elől, aki alapból halálra aggódja magát. Ebből nyilván 2-3 rész múlva lesz egy jó kis családi civakodás, ahogy az minden évadban előfordul. Nem szeretem, amikor ezek ketten titkolóznak egymás előtt, minden alkalommal rosszul sült el.

A mostani epizóddal az volt a legfőbb problémám, hogy túl nagy magasságokba repítettek minket az írók. Tiszteletét tette   Zeusz   görög főisten,  Prométheusz  és Artemisz. Nem szeretem, amikor hőse ink évszázadokig uralkodó istenségekkel találják szembe magukat és (nyilván) győznek is. 

Pedig maga a történet egész érdekes lett. Egy Shane nevű emberke került középpontba, akit egy rejtélyes átok sújtott. A férfi minden nap meghal, aztán feltámad. Így megy ez már hosszú évek óta, pedig arra sem emlékszik, hogy kicsoda. Csak az elmúlt 7-8 évről vannak emlékei.

Mindez remek táptalaj egy ígéretes történethez, poénokhoz, misztikumhoz. Csak nem kellett volna belekeverni a görög isteneket.

A vége is tipikus, sajnos az érdekesnek tűnő mellékszereplők sosem maradnak életben. Ami viszont dobott egy kicsit a rész fogadtatásán az utolsó jelenet. Dean imádkozása Castielhez kifejezetten tetszett, megmutatta a karakter kétségbeesett vágyódását öccse épsége iránt. Jensen Ackles nagyon jól hozta a tőle elvárt szintet.

Összességében egy jóra sikerült átlagos epizódot követhettünk szemmel, amely még jobb lett volna ha kihagyják a buliból a görög isteneket, de gyengébb lett volna Dean imája nélkül.