Ami mindenképpen érdekes húzás, az Sam karaktere. Sikerült jóval közelebb hozni őt a készítőknek. Nem mondom azt, hogy eddig nem kedveltem őt, de most mégis sokkal erősebbnek és talpraesettebbnek látom, mint korábban bármikor. Kifejezetten sajnáltam őt, amikor a fivérek újra találkoztak. Amúgy meg, mi történt a karjával? Forgatási baleset?

Deannek jóval hálásabb feladata van. Hoznia kell a gerinctelen rossz fiút, ami azért néha korábban is jellemző volt rá, de nagyon nem így. Ez a testvéri ellentét most annyiban más, mint azok, amelyeket szinte az összes évadban megkaptunk, hogy most egyik fél sem tehet róla igazán. Dean a pecsét hatalmába került, ahonnét lehetetlenség kiszabadulni segítség nélkül. Sam pedig úgy tűnik, hogy nagyon kevés ehhez.

Aki valódi segítséggel tudna szolgálni, az Castiel, akit az írók megint eléggé megkurtítottak, csak hogy ne teleportálgathasson kedvére. Az ő szenvedése, meg úgy az egész felépített koncepció eléggé foghíjas, nekem nem jönnek be túlzottan ezek a jelenetek. Az alapfelvetés köré lehetett volna valami sokkal ütősebb sztorit is kreálni kevesebb játékidővel. Vagy szimplán legyen ott a tűz közelben, ahogy kell.

Crowley viszont hozza azt, amit mindenki vár tőle. Néhol erőltetett már az, amit csinál, de akkor is megmosolyogtató néhány helyen. Azt viszont nagyon nem szeretem látni, amikor a démonok „irodai” ügyei kerülnek terítékre és megmutatják nekünk, hogy hogyan végzik házon belül a kis dolgaikat. Teljesen kiábrándító, megszüntetve mindenféle misztikumot.

Az epizód végkimenetele nagyon bejött. Sam és Dean viszonya óriási, szívből sajnáltam, amikor vége lett az epizódnak. Kettőjük találkozása is jól meg lett komponálva, látszott rajta, hogy a készítők is nagyon várták már ezt a momentumot.

Izgatottan várom a következő fejezetet.