Visszatérve a mostanihoz, Dean visszaváltozott emberré. A fivérek közti kémia még 10 év után is remekül működik. Akár szavak nélkül is egy-egy pillantással remekül vissza tudják adni, hogy mennyire törődnek egymással. Kár, hogy ezt már ellőtték az alkotók pár százszor, de sebaj.

Ezúttal nem volt sem Castiel, sem Crowley. Mindenféle angyal és démon marhaságtól megmenekültünk. Ez most igencsak pozitívan hatott. Egy jó öreg vadászat kellős közepébe csöppentünk, pont ahogy szoktunk.

Egy régi ismerős is köszönthettünk köreinkben. A vérfarkas, Kate kapott fontosabb szerepet, aki valamelyik korábbi évad egyik elég gyenge epizódjában tűnt fel. Ha jól emlékszek, valamelyik kézi kamerás agyzsibbasztós darabban. Na, pont ennyire van jelentősége a hölgyeménynek.

A készítők az érzelmekre próbáltak hatni, másokon keresztül bemutatni, hogy mit jelent a testvéri kötelék, mit meg nem tennének szegény elveszett szereplőink egymásért, és végül ha nem lehet semmit tenni, akkor fájdalmas döntést kell hozni.

Maga az ötlet jó volt, a Winchesterek közötti párbeszédek nyíltak és őszinték voltak, de ezen kívül nem sok pozitívat találni mindebben. Kate és testvére kálváriája picit sem érdekelt, pedig elég sok játékidőt kaptak. A poénok néhol betaláltak, örülök, hogy legalább még próbálkoznak a készítők karakter hűek maradni.

Azért nem bánnám, ha valami felé haladni is kezdene az évad, lenne valami végcél, vagy csak többet kihoznának az Egyetemesek világából. Az biztos, hogy ez az építkezés nem a következő résszel veszi kezdetét, hiszen a 200. etap vár ránk, ami egy komplett agymenésnek ígérkezik.