A lényeg, hogy azon ritka epizódok egyike volt ez, ahol semmilyen szörny vagy mágikus lény, vagy bármi hasonló nem került elő. Szimpla emberek szimpla ügyeibe folytak bele hőseink, ami nem a pozitív észrevételek közé tartozik.

A másik problémám, hogy a végén Dean nagy jeleneténél nagyon szánalmas módon hagyták őt magára a többiek, hogy az történjen vele, ami. Ez mélységesen logikátlan volt és totálisan ellentmondott annak, ami a két testvér kapcsolatát jellemezte mindig is. Nagyon gyermeteg húzás volt, semmi több.

Nézzük azokat, amik tetszettek. Crowley és a semmiből elbukkant édesanyja hatalmas fazonok. Végre kaptunk egy olyan visszatérő karaktert, akiben meg van az a plusz, ami kell ennek a sorozatnak ilyen idős korban. Ebből a furcsa kapcsolatból még bármi lehet, főleg eget rengető poénok, amiket nem fogok bánni.

Castiel magán akciója is vonzó volt a maga nemében. Át lehetett érzeni, hogy akaratán kívül mit tett és hogy ennek milyen visszafordíthatatlan következményei lettek. Ebben az angyal-kérdésben biztos sok logikátlanságot lehetne találni, de ez sem érdekelt, mert az érzelmi hatás kellőképpen meg volt.

Dean és a pecsét kapcsolata érdekes még, de nem akarnám, hogy el legyen húzva a végtelenségig. De legalább kiderült, hogy semmi sincs akkora rendben, mint amit a karakterek sugalltak.

Alapvetően egy fontos rész volt, amelyben nagyon ügyesen elbújtak a részletek.